Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - Kelecsényi László: Időutazás a mozimúltba
Antikvár ritkaságot, egy negyvenes évek végén kiadott kis füzetkét lapozgatok. Tenyérben elfér, mégis benne van a fél mozivilág. 1948-ban járunk. Július 22-e van, csütörtök. Valami rejtélyes oknál fogva akkor is, mint mostanság, az volt a mozik műsorváltási napja. Különös hetek ezek. Rövidesen véget ér az a nem paradicsomi, mégis valamiféle demokráciát sejtető állapot, amikor a legnagyobb politikai pártoknak saját filmgyártó cégük és saját mozijaik voltak a fővárosban. 1948 augusztusában államosítják az egész filmes szakmát. De ezen az utolsó nyáron még mozidemokrácia van. Húsz filmet hirdet a lapozgató füzetecske, és 23 mozi neve szerepel a kínálatban, ahol meg lehet tekinteni őket – 50 százalékos jegyvásárlási kedvezménnyel. A 23 név többsége ma már történelem. Mindössze két olyan hely van köztük, ahol azóta is és ugyanazon a néven filmeket vetítenek: a Corvin és az Uránia. Moziként működik ma is, csak más néven a Fórum (Puskin), és visszakapta egykori nevét a Lloyd, mely sokáig Duna néven szerepelt a felsorolásokban. Ugyancsak vetítenek – s nem is akármiket – például a lelkes mozis tulajdonosáról elnevezett Décsiben (Művész), mozi még ma is a Savoy (Vörösmarty) és az Elit (amely levetette a nem sokáig viselt Szindbád elnevezést). Mellesleg politikatudományi disszertáció tárgya lehetne, miért keresztelték át a múlt század negyvenes éveiben nálunk két ízben is a mozikat? Hadat üzentünk az angolszász hatalmaknak 1941-ben – nosza eltűntették az összes amerikás elnevezést: Szittya lett a Cityből, Turán az Edisonból és Attila a Roxyból (amely nem más, mint a most végleg bezárt és eladott Honvéd-Európa). Aztán az új éra eljövetelekor keresztelő helyett névadó ünnepségeket tartottak: Bányász, Szikra, Tanács, Bástya – a kommunista kánon új titulusai. Aki követni tudja a váltások történelmi forgószelét, s főként a miértjeit, valóban doktori fokozatot érdemel. Aztán vannak olyan helyek, ahonnét nem száműzték egészen a kultúrát. Az Ady mozi helyén (hosszú filmmúzeumi kitérő után) ma a Belvárosi Színház működik, a Corso nem más, mint a Pesti Színház játszóhelye. A Scala (Szikra) változatos kulturális vállalkozások bérleménye, a Bethlen mozi pedig egy táncszínházé. Sorolhatjuk a végleg megszűnteket. A Royal Apolló megint bálterem lett, legújabb állapotáról a Kaméleon című magyar film egyik jelenetsorából szerezhetünk friss információkat. A Városi Színház egykori hatalmas vásznán, kétezres befogadóképességű néző-Időutazás a mozimúltba Kelecsényi László 14 BUDAPEST 2011 július
