Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - Buza Péter: Május! Június? Netán szeptember?
Elképzelhető, hogy megfelelő organizálás és rendezés mellett milyen dekoratív hatást lehetne vele elérni.” Elképzelhető, valóban. „Minden szakmának el kellene végeznie a március 15 és május 31 közötti időpontban a maga különleges feladatát. Szabadtéri ünnepi játékokat kellene rendezni, mely célra remekül megfelel a Margitsziget. A színházaknak, beleértve az Operát is, Lehár- és Kálmán-ciklust kellene rendezniök. (...) A vendéglőknek egy héten speciális magyar ételeket kellene főzniök, bemutatva hogy a magyar szakácsművészet első vonalban áll. Ennek például – nyomatékosít Tarján – igen nagy jelentősége lenne, mert a külföldiek hihetetlenül szeretik az ízes magyar konyhát, a jó magyar borokat és istenáldotta gyümölcseinket. A divatárukereskedők hatalmas divatrevűt rendeznének, amely kiállításos verseny lenne. (...) az összes kereskedelmi ágazatok kirakatversenyt rendeznének. Száz és száz idea van még és csak úgy ötletszerűen vetem oda, hogy pl. milyen érdekes lenne egy cipőkiállítás, amely tudtommal eddig még nem volt, holott a világ legkitűnőbb cipőit, Angliát is beleértve, Budapesten készítik. (...) A strandfürdőkön ünnepélyeket és bálokat lehetne rendezni. (...) cigányaink részére országos versenyt kellene rendezni, mely által kitűnően lehetne propagálni a magyar dal rendkívüli népszerűségét. A magyar dal és zene hihetetlen hatással van a külföldiekre. Külön kellene egy matyó hetet rendezni. (...) Külön organizációval, de beleilleszkedve és alkalmazkodva a Budapesti tavasz organizációjához kellene tökéletes programszerűséggel megvalósítani a sporteseményeket. E célból természetesen sürgősen szükség lenne a Stadion felépítésére.” Különben a március tizenötödikei nyitó esemény sem lenne olyan egyszerű, ahogy az előbb olvastuk. Mint a tudósításból kiderül, reggel díszbandérium vonulna végig az Andrássy úton, nappal megint vonulnának a királyi palotához, tisztelegni a kormányzó előtt, este pedig lampionos felvonuláson eveznének végig a Dunán a vadevezősök: „akiknek száma tudvalevőleg többezer.” Talán elég is ennyi a programszivárvány téziseiből, mindent megmutatnak, amit – ezek szerint – már legalább három generáció óta gondolni szokás, amikor a város idegenforgalmának megújítása kerül szóba. Átkozott szociálgenetika! És most hallgassunk bele a vitába. Tarján az előadás végén még kitért arra: idegenforgalmunk célterülete a Balkán kellene legyen a Nyugat helyett. Bársony Oszkár, az IBUSZ vezérigazgatója általában helyesli az elképzeléseket, de arra nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy a Balkán népe nagyon szegény... Mészáros Győző , a kávésok ipartestületének elnöke szükségesnek tarja a kivitelezéshez „a hatóságok teljes támogatását.” Gundel Károly május ban kezdené a hacacárét, szerinte nálunk március idusán még hideg van. Roboz Imre (az Apolló kabaré alapítója, többszörös színházigazgató) annak kijárást ajánlja, hogy a miniszter adjon utazási kedvezményt Budapestre, Tábori Kornél , a főváros bulvár világát bemutató könyvsorozat klasszikus szerzője június második felét javasolja a program terminusának, sőt, inkább szeptembert. Akkor lehet igazán jól ünnepelni! Végül a résztvevők megegyeznek, hogy az egész kérdéskört egy előkészítő bizottság hatáskörébe utalják, további vizsgálatra. Semmi nyomát nem találni a bizottság megalakulásának, pláne működésének. És hírt se arról, hogy valaha is megrendezték volna Pesten s Budán a Budapesti tavasz népihímzett hónapjait. De azért jó volt, most, annak a nyárnak (is) az évfordulóján átböngészni ennek a hamvába holt kísérletnek egyetlen publikált nyomát. Cseppben a tenger minden mondata. És persze elsősorban nem az idegenforgalomról, de rólunk szól. Meg Tarján Viliről, az elpusztíthatatlan pesti figuráról, aki nagyon is halandó volt, miközben halhatatlan. ● 9 BUDAPEST 2011 július
