Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - A borítón: Ship in bus
BUDAPEST 2011 július BUDAPEST lakói, aligha kérdéses, ki vannak éhezve a városukról szóló jó hírekre. Dühítik őket az utcanév-változtatások, az éghető buszok, az üresen álló metróalagút, a Margit-híd és a CET csúszása és sok más egyéb. De idén már három váratlan ajándékot is kaptak. Három olyasmit, amiről csakis jót hallani, rosszat semmit. A Nyájas Olvasók már hozzászokhattak ahhoz, hogy ez az oldal a publicisztikai hevület, a bírálat, sőt az anyázás helye. Legyen szabad most egyszer már örvendezni is. Kicsit körbejárjuk most a sikert. Mi lehet a receptje? Hogy máskor is legyen minek örülni? Az egyikről, az új (fél) Március 15. térről Simplicissimus már lelkendezett az áprilisi számban. Igazi új városi tér keletkezett, a hajléktalanügyi problémává süllyedt régi „Betonkasztrumot” lefedték, kő, víz, pad és növényzet alkot új, harmonikus együttest, mindezeken túl egy különleges trouvaille is került ide: a Duna vonala bevésve a kőbe, feltüntetve rajta az összes feltárt vagy sejthető egykori erőd, ahonnét a Birodalmat védték a Barbaricumtól. Néhány száz méterre délre nagyjából ekkor fejeződött be a Baross utca torkolatának gyalogosutcává változtatása. A száz méteres szakasz kikövezése egyértelműen csodát tett. A Szabó Ervin Könyvár optikailag jóval közelebb került a Kálvin térhez – valósággal behúzza az oda igyekvőket és hívogatja az arra járókat, mindazokat, akik még nem tudják, miért érdemes oda betérni. Nyár elejére aztán egy újabb, szintén komplex ajándékot kaptak a pestiek: elkészült a Deák tér teljes egésze, sok zölddel, szélesebb járdákkal, fatörzseket idéző, érdekes lámpaoszlopokkal. Kiderült: ez a szakasz egységet alkot a Fővám tértől egészen idáig – ezzel együtt már egy új minőség: az egykori városfal nyomvonalának nagyobbik fele rendezett, kellemes benyomást keltő, bulvárszerű sétaút lett, ahol a hagyomány és a kortárs design olyan harmóniába olvad, amire még Budapesten alig volt példa (legalábbis a pesti Új Főutca előtt, amellyel több ponton erős rokonságot mutat). A Filmmúzeumig a régi, jól ismert kandeláberek uralják a látványt, onnét a kortárs design uralma következik. Van, ami azonban összeköti a kettőt, sőt a hármat: egy különös alakú, műkő burkolóelem: az úgynevezett K-kő. (Nevét arról kapta, hogy az elemcsalád egyik tagja kis képzelőerővel egy „K” betűre hasonlít.) Kellemes hatású, hamar megszokható, a másság és eredetiség nem megosztó, barátságos fokát képviselő megoldás. Sokan nyilván azt hiszik, hogy egy honi vagy külföldi mintakönyvben talált rá a tervező, és megtetszett neki. Pedig nem erről van szó: ide és éppen ide készült. Az epiteszforum.hu-n Bardóczi Sándor tájépítész alapos cikkben számolt be a tervezés tanulságos történetéről. Kiderült a bonyolult folyamat sikerének titka: az alapos előre gondolkodás, sok-sok munka, de mindez nem lett volna elég egy jó adag kollegialitás és egymásra figyelés nélkül. Mintha nem is Budapesten történt volna a dolog: semmi hatalmi harc, könyöklés, inkább ennek ellentéte. Ebben nyilván benne volt Koszorú Lajos, a sokat látott, a meggyőzésben és konszenzusban hívő főtervező sajátos személyisége is. A tervpályázaton a Fővám tér – Deák tér útvonalat három szakaszra osztották. És már a legelején felmerült egy kiskörúti, brand-értékű egyedi burkolat kérdése, aminek megoldásához három külön csapat is hozzákezdett. A történet leegyszerűsítve: a három közül nem a híres, nagy tekintélyű Skardelli György és csapatának megoldása győzött, hanem a viszonylag ismeretlen Mohácsi Sándor (s73 Iroda). „Míg a másik két ötletgazda koncepciója fokozatosan kopott ki a tervezés során a viszonylagos bonyolultságuk, költségvonzatuk, kivitelezhetőségi problémáik miatt, addig Mohácsi 30x30-as befoglaló méretű, a kérdéses ötszögből és annak K betűt formázó inverz párjából álló műköve – hála Skardelli emberi és szakmai támogatásának – rendre átment a tervrostákon. Lassan kirajzolódott tehát egy lehetséges kiskörúti egyedi burkolat lehetősége, amely formáját tekintve a pesti belváros alakjából eredeztethető, és járulékos »haszonként« a kő párja a Kálvin tér és a Körút ’K’ betűjét adja, összeillesztve pedig mind kötésben, mind raszteresen fektethető.” Nem bukott meg a beszállítók makacsságán sem, egyikük 10 hét alatt sablont gyártatott, és leszállította az első adag új követ. Megvan a remény arra, hogy a történelmi belvárost majdan, a szebb jövőben egy K-kő „keret” vegye körül. A műkőgyártó cég egy ideig lovagias módon nyakára járt Mohácsi Sándornak, hogy védje le szerzői jogait. Ő azonban elzárkózott ettől, mert úgy látja, hogy „a K-kő kialakulása egy közel 3 éves csapatmunka eredménye, amiben mindenkinek megvolt a holtpont átlendítéséhez szükséges, nélkülözhetetlen szerepe.” Hallottak már ilyet? Állj meg a rohanásban egy pillanatra, és örülj végre valaminek, BUDAPEST. BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIV. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô és e szám szerkesztője: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Pro Cultura Urbis Alapítvány, Budapest Bank Budapestért Alapítvány és az támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Ship in bus (10 oldal) A hátsó borítón: Egy eltűnt műszaki csoda: az Elevátor (32. oldal)
