Budapest, 2011. (34. évfolyam)
6. szám június - ÖRÖKKÁVÉ - Zeke Gyula: Grandio
egybe. A Grandio ráadásul további két jeles vendégtérnek, az udvar bal hátsó sarkában Szűcs Péter múlt alkalommal már szóba hozott Szabad az Á-jának, az utcafront bal oldalán pedig Temesvári Csaba (Püré bá) mesterszakács Hoppá éttermének is helyet ad. A központi tér és funkció azonban a vendéglátós Kautezky Dávid , dr. Róna András ügyvéd és a reklámszakember Stern Péter vállalkozóhármas által működtetett Grandióé, körötte-mellette élnek a persze egymás vendégköreit is tápláló hostel és az említett két hely. Míg első nemzedékbeli romkocsmáink szinte mind téliesítették tereiket az elmúlt évek során, az újabb alapítású zárt cafék és a korszellem átváltozását nyomon követni igyekvő mindenféle helyek belsőik és szolgáltatásaik kialakításában mind gyakrabban mutatnak romkocsmás hajlamokat, ami az új forma klasszicizálódására utal. E körülmények közt már-már konzervatívnak tűnik az igény, amely a szó használatát a tűzfalakkal négyszögesített, végtelen ég meglétéhez köti. Nos ebből a Grandio bőséggel ad nekünk. Amint átjutunk a ház szülőcsatornaszerű kapualján, kitágul a tér, mint a Paradicsomban. (Györkössy Alajos latin szótárát fellapoz nunk ezúttal is érdemes volt, a `grandio` igeként épp ezt jelenti: megnagyobbít, kitágít.) Elsőre el sem hisszük, hogy Budapest belterületén vagyunk, inkább egy pazar trópusi bárban a forradalom előtti Havannában, avagy egy kis Fülöp-szigeten. Jobb felől ugyanis a bambuszfélék rendjébe tartozó, óriás levelű császárfaliget integet, a lombok alatt fehér zúzott kövön asztalok állnak. Párokat látunk és asztaltársaságokat, a magasba szökő szárak közt magyar, angol, francia és svéd mondatok röpködnek. Tulajdonosaik részben az olcsó – 5-10 eurónyi ágyáras – hostel fiatal lakói, akiket bizonyára Budapest egzotikus éghajlata és paranormális társadalma vonzott ide. A téglalap alapú, földszintes épület a hátsó traktusokban emeletesre vált, s udvarával együtt úgy 1500 négyzetméternyi telken fekszik. A ház itt már szép, függőfolyosóján a kovácsoltvas-korlát mögött mezítlábát egy hokedlin tartva vendég olvas. Az első emelet jobb hátsó traktusában három kedves boltív idézi a 19. századi Pestet, a cseréptető gerincén harsányzöld repkényszőnyeg fut. Könnyű ácsolatú, öt méter magas lugas alatt haladunk, melynek egyik négyzetében fiatal nyárfa indul a fényes szelek lendületével a felhők felé. Az óriás udvar középútja nem arany, csak beton, de ezüsten csillog az ég. A királynőt megölni nem kell, villan át agyunkon, amint megpillantjuk e középút túlfelén az öt középkorias, sötétbarna állópultot, melyek körül fémlábú, Breuer Marcell -es bárszékek gyülekeznek, mint könnyű görlök, akiknek lábában már kihűlt a kán-kán. Előttük, a lugason túl hosszú udvari pult áll, eső esetén mélyen az udvar fölé nyúló palatetőzete alá húzodhatunk. A tető alatt fél méteres palatábla fut végig, fekete felületén jól olvasható fehér krétabetűk adják tudtunkra az ételek és italok kedvező árait. Omletteket reggelizni déli tizenkettő és délután kettő között lehet, sehol másutt nem akadunk Budapesten a korhelynapirend iránti ilyen figyelmességre. Mint megtudjuk, a királynőt védelmező gondolatunk nem véletlenül érkezett, az öt állópult és a lugas alatti falszakasz ugyancsak sötétbarna támlás székei valaha egy közeli színházunk Bánk bán-jának díszletei voltak, onnan érkeztek ide adásvétel formájában a Grandio udvarának szakadatlan előadására. A nagy udvari pult színes léclábazata maga is kedves installáció, nagyzoló kiskacsa, Piroskától rabolt ételeket fogyasztó farkas, gömbfejű kukac, szemüveges nyúl, zöld géppuska, nagy mellű dínó, sás, levelek és sörhasú gólya láthatók rajta, amelynek csőre megadón kanyarodik a feje alá. Az épület hátsó falának az említett díszletből való óriás ásó támaszkodik, talán figyelmeztetésképp, hogy még a saját sírunkat megásni sem könnyű. Kautezky Dávidék régi romkocsmások, ők hozták létre annak idején a Holló utcában az elhíresült bontásoknak áldozatul esett, oly szép első Szódát, utána a Dob utca-Síp utca sarkán állt másodikat, négy éve pedig az azóta is működő Corvintetőt. A szakma régi embere Szűcs Péter is, akinek az udvar bal hátsó sarkában falépcsőkön a pincébe induló új Szabad az Á-ja ez év január elseje óta mindössze két szabad napot engedett meg magának. (A Mikszáth téri, december 30-i záróbulin és az említett itteni nyitóbulin is fellépett a Flash együttes, melynek sokoldalú frontembere, Barcs Miki hosszú évek óta járja a várost elmaradhatatlan flakon boroskólájával a hóna alatt.) A pinceklub főként koncertekből álló programjait a helyet működtető Szabad az Á Kulturális Egyesület szervezi, ám a fellépni kívánó zenekarok jobbára maguk jelentkeznek náluk. Ez év végéig már minden hétvégi estéjük foglalt. Igen figyelemre méltó a klub belsője, amely elsősorban Könyves Luca festő-, képző- és te toválóművész tehetségét dicséri. Szétszedett, már használhatatlan zongorák egymáshoz illesztett klaviatúrafedeleiből (karnisaiból) készültek a pultok, árva hangkalapácsok tapadnak itt is, ott is a kőbányai mészkövekből és égetett téglákból vegyest épített falra, fönt tépett kottaállványok függnek. A talpunk alatt és a falakon színes üveg- és csempetöredékekből összeállított, egy-egy szakaszon ledsorral alulról illetve hátulról megvilágított ásványfolyam moccan a glecs cserek nyugalmával. Temesvári Csaba Hoppá éttermének belsője is különös, figyelmünket kivált a belső pult feletti falszakasz üres Panyolai pálinkás üvegekből kirakott, Budapest egykori gázlámpáira emlékeztető installációja ragadja meg. Az otthonosan berendezett biliárdteremben csupán százas egy parti. Málnapálinkáját – melyet méz-, fokhagyma- és csípős paprika ágyban érlel – külföldi vendégei folyékony kolbásznak nevezték el. Az ő kávéja a Budapesten még ritka Mokarabia, a Grandióé Segafredo. Jó utat kívánunk az olvasónak a pesti trópusokra. ● 37 BUDAPEST 2011 június
