Budapest, 2011. (34. évfolyam)
6. szám június - Fodor Béla: Kétszáz éves a Deák téri templom
munka igen vontatottan haladt, így 1795-re még csak egy szerény egyemeletes épület állt itt, melynek földszintjén imaterem működött, emelete pedig paplakként szolgált. A templomépítés ezek után a pénzhiány és a gyülekezetben zajló belső viták, elsősorban a német – szlovák ellentét miatt évekre leállt. Mikor végre aztán 1798-ban új lendületet kapott, Krausz építőmester váratlanul elhunyt. A gyülekezet a munka folytatását, a tervek átdolgozását a fiatal, alig huszonöt éves Pollack Mihály ra bíz ta. A klasszicizmus későbbi európai rangú építészének életrajzi adatai, különösen ami ifjúkorát illeti, rendkívül hiányosak. Azt sem tudjuk pontosan miért és mikor került Pestre, de valószínű, hogy már 1798-ban Krausz János mellett dolgozott. Az evangélikus konvent megbízott az Itáliából érkezett, tetterős ifjúban, s 1799-ben megtisztelte az igényes feladattal. Még az a közjáték se akadályozta az eljárást, ami a korszak sajátos iparűzési viszonyai miatt súlyosan érintette volna a teljesítés realitását. A céhszabályok szerint ugyanis ahhoz, hogy Pollack átvegye az elhunyt építőmester iparát, feleségül kellett volna vennie annak özvegyét. Erre ő nem volt hajlandó, de valamilyen oknál fogva a céh vezetői sem ragaszkodtak hozzá, s e nélkül is az építkezés művezetője lehetett. Pollack már ekkor, első pesti munkája kapcsán gyökeresen szakított a korabeli templomépítészet formajegyeivel, a lassanként kiürülő barokk és copf stílussal, és a szakrális hely új építészeti megfogalmazását alkotta meg: téglalap alaprajzú, egyetlen hatalmas csarnokból álló és dongaboltozattal lefedett teret tervezett. Homlokzatára, a főbejárat kialakítására két megoldást is javasolt, mindkettőhöz timpanonos, négy oszloppal ékes előcsarnokot kívánt építeni. Az alapkő-letételre 1799. október 31-én került sor, de a munka most is lassan haladt, a falak csak 1805-ben kerültek tető alá. Időközben az anyagiak szűkössége miatt a terv is módosult: a dongaboltozat fából készült, a réztetőt palával cserélték fel, a bejárati portikuszt nem építették meg. 1808-ra készültek el, de a berendezésre újabb gyűjtést kellett rendezni a hívek körében, ráadásul az épületet a napóleoni háborúk ínséges idején, 1809-től elfoglalta a katonai kincstár, két évig ruhakészítő műhely és raktár működött itt. Végre 1811 tavaszára minden elkészült, a a gyülekezet visszakaphatta otthonát, és június 2-án, pünkösdkor megtörténhetett a templom felszentelése. Az ünnepi prédikációt Simonides János esperes tartot -34 BUDAPEST 2011 június A Deák tér a templommal, 1910-es évek A felszenteléskor tartott prédikáció könyvecskéje
