Budapest, 2011. (34. évfolyam)
6. szám június - Horváth Júlia Borbála: Nyugati cúg
rezzenéstelen sziú-fiúként még csak nem is lassított a járásán, majd lágyult szívvel mégis visszafordult, hogy legalább a kikészített cd-borítóról leolvassa, kikhez is van szerencséje. Ez azonban nem zavarta a szélsőségesen kifelé élőket: hangos családi vita kerekedett egy vonaljegyvásárlás és egy húszperces késés apropóján, majd Rolika megkerülésének körülményei is publikussá váltak. A ráérőbbek ismerősként biccentettek a zenesugárzók felé, néhány csettintésnyi taps is hangzott, az előadás olajozottan folyt a maga medrében – hogy ne csak hangzavar legyen, hanem kép is. A messziről jött fiúk végül úgy döntöttek, kicsit arrébb vonulnak, mert nincs szükségük területvitára. Egy privát-állatmenhelyfenntartó, aki a napi sétáltatás keretében mintegy kilenc kutyával vonult át a színen, szintén éppen ezt gondolhatta, s megnyugvással nézte, amint a szertelen ebek területjelölési szándékkal megrohanják a kies oszlopok tövét. Különösebb ellenállásba nem ütköztek, mindössze a neccharisnyás dolgozónők emelték magasabbra orrukat; amióta a hajléktalanokat kitették az aluljárókból, és ők még melegében a helyükbe férkőztek, úgy tűnt, tiszta a levegő. Eleinte az is volt, a bel-Belváros végre engedett a csábításnak, és testüzletek ezentúl nappal is zavartalanul köttettek; a szórványosan átvonuló cserkészcsapat figyelmét a szakaszvezető új nótával próbálta elterelni. A napi színfoltot az aluljáróban sakkozók eltűnése ellen tüntetők képviselői hozták. Két falat májas hurka – és négy feles – között elmesélték, micsoda szórakoztató, tanulságos és agyformáló esemény volt az underground-játékosok jelenléte, akik nemcsak e hasznos sportágat népszerűsítették, hanem az utazóközönséget is kiválóan szórakoztatták a pálpusztai gyors érkeztéig. Sőt munkahely-teremtő és bevételnövelő hatással is szolgáltak, amikor egy-egy diadalmas parti után, a nyereményt helyben elköltötték: ezáltal aktívan közreműködtek a forgalom növelésében. Arról nem beszélve, ami a hajléktalanokkal történt, kiknek küldetése a konstans lelkiismeret-furdalás generálása a társadalom tagjaiban, márpedig ez kitiltásuk következtében nyomtalanul kihalhat a hétköznapi ember személyiségjegyei közül. Az alkalmi járókelők valóban nem voltak túl érzelgősek. Beérték azzal, ami maradt: szenvedélyesen turkáltak a rongybolt elé kihelyezett minden-kilencszázkilencvenkilenc-forint-kosárban, így juthatott a szerencsésebbje egyszerre két darab garantáltan UV-szűrős napszemüveghez, egy ernyedt korcú klottgatyához, leértékelt vízipipához dohánnyal megtöltve és a közelben próbálkozó, de a szellemiséggel lépést tartó alföldi néni termékeihez: négy kiló pürének való paradicsomhoz és maradék spárgához. Néhány lepedőárusnak álcázott, önjelölt díler még időben elpakolta az uruguayi importrumot (meg a többit), mert a felszínre tolt jelzőörs a rendvédelem dohányzásellenőrző osztagának lehetséges érkezéséről tudósított. Tombolt tehát a nagyvárosi hangulat, a lottózónál sor növekedett a nagy húzás reményében, a civilek szükségéletté formálódott hétköznapjainak taglalásából a fölkapott politikai elemzők is sokat meríthettek volna. Végül Laci bácsi elmélete került ki győztesen, miszerint mindenki bolsevik, mire néhány egyetemistaforma azonnal mobiltelefonfilm forgatásába kezdett, melyben a posztrendszerváltás sokszínű eszmerendszerének bemutatását tervezte. Ekkor zúdult le a lépcsőn a másik fiúcsapat. Elöl a bőgős, utána a kontrás, és egy vigéc hegedűs zárta a sort. Nem nézegettek, nem mérlegeltek, magabiztosan nyomultak előre, és mint akik igen jól ismerik a helyszínt, a buszvégállomás feljárata, meg a játékterem között lepakoltak. Az egyik nyúzott tokot mintegy mellékesen középen hagyták, a reggeliből visszajáró aprót meg, amúgy mutatóban, az alján. Gondolták, összekötik a hasznost a hasznossal, és fizetett próbát tartanak, miáltal mindenki jól jár. Kénytelenek voltak ekképpen cselekedni, mert estére fellépésre várták őket a neves művelődési ház hagyományőrző rendezvényén, és valami hevenyészett produkcióval nem állíthattak oda. Röpke hangolást követően azonnal belekezdtek egy nyírségi frissbe, utána a Kalotaszegi táncok, zárásként pedig csúcsszámuk, az erdélyi Csíki medvés következett. A mesz sziről érkezett fiúk döbbenten összenéztek. Kiokoskodott jövőjük másodpercek alatt összeomlott, amikor meghallották saját repertoárjukat a pesti zenekar tolmácsolásában, s mint fiatal életükben már oly sokszor, úgy érezték, megint lekéstek valamiről. ● 8 BUDAPEST 2011 június
