Budapest, 2011. (34. évfolyam)
6. szám június - Nagy Béla: A lépcső és háza
A lépcsőnek – miközben sok minden mást is tudunk és gondolunk joggal róla – az a legfőbb feladata, hogy eltérő magasságú pontokat, különböző szinteket kössön ösz sze. A szintkülönbség azonban az építész nézőpontjából nem csupán leküzdendő akadály, valamiféle sorscsapás, hanem a tudatos térszervezés eszköze is. Egy-egy traktus, elem, szakasz kiemelése, az emberek térbeli elhelyezkedésének átalakítása megváltoztathatja a közöttük lévő viszonyokat és ezzel a kapcsolatukat is. Az ugyanazon a felületen állók között egyező térbeli helyük nem tesz, nem sugall különbséget. Ha azonban egy csoport magasabbra vagy mélyebbre kerül, mint a másik, megváltozik a kommunikációjuk, akkor is, ha nem szólnak egy szót sem. Szimbolikus, tárgyiasult üzenet Az alá- és fölérendelés – és ezzel a kapcsolat átalakulása – egyszerűen magával a magassági eltéréssel létrejön, amint azt megtudhatjuk például akár Jan Gehl dán építész és várostervező Life between buildings (Élet a házak között, 1987) című művéből. A „fenn” és a „lenn” kiemelt értelmet kap. A szintkülönbség nemcsak térben választ el, de a kapcsolatokat is felfejti. A lépcső így és ezért kapott kiemelt szerepet az építészetben. Egyik-másik maga az épület, mint például Mezopotámiában a piramis (Ur), Egyiptomban II. Hatsepszut temploma (Deir-el-Bahari), Mexikóban a Hold piramisa (Teotihuacan) vagy akár a profán Casa Malaparte (Capri, Olaszország). Ugyanazt a gondolatot jelenítik meg: ég és föld kapcsolatát, a földi valóság és a transzcendens lét kettősségét. S az építészet története során a lépcső így megjelenített szimbolikus tartalma – mindennapossága ellenére – megmaradt. Nemcsak felfelé vezethet, hanem a mélybe is – bár nem feltétlenül Kharón birodalmába. Ismer a civilizáció csúcsukkal lefelé fordított anyagtalan űrből „épített” virtuális piramisokat is, ilyen például Chand Baori, India egyik legnagyobb és legmélyebb lépcsős kútja. A több mint ezeréves, a 9. században lemélyített kútban összesen háromezer-ötszáz keskeny lépcső vezet a tizenhárom teraszos szintről a harminc méter mélységbe a vízhez. A külső, a kültéri szabadlépcső nem csupán építészeti, de városépítészeti eszköz is. Az utcákon, tereken sétálva látható, hozzátartozik az utcaképhez, befolyásolja – ha igazán markáns, akkor meghatározza, alakítja – a városképet. Az épített tereplépcsők a természetes táj átalakítá-A lépcső és háza Nagy Béla Gondolkodtak már azon, hogy mi is a lépcső? Hány jelentés, mi minden tapad a szóhoz? A Larousse szerint „szintkülönbségeket gyalogosok számára összekötő, egyre feljebb és hátrább helyezett vízszintes hasábokból v. lemezekből álló, ill. ilyenné kialakított építmény”. Szabatos definíció, ugyanakkor elborzasztó. Az Operaház előcsarnokában az elegáns dámák és urak felvonulását és az emelkedett hangulatot szolgáló impozáns feljárat „lemezekből álló építménnyé” történő lefokozása illúzióromboló. Mert tudjuk mindnyájan: az igazi sokkal több, mint egy szintkülönbségeket áthidaló szerkezet. Szimbolikus eleme az épületnek. Felemelkedik vagy aláereszkedik. Az ég felé tör, vagy éppen a mélység birodalmába vezet. Lépésről-lépésre közelít. A lépcsőnek koreográfiája van. Nem mindegy, hogy honnan indul és hová érkezik, egyenesen tör a magasba vagy csigalépcsőként csavarodik, esetleg elliptikus vagy rafinált vonalat követve barokkosan hullámzik. Nem mindegy, hogy egyetlen karja van-e, vagy több, és azok katonás rendben vagy szabadon tördelve vezetnek-e egyik szintről a másikra. 2 BUDAPEST 2011 június A lépcsős piramis csillagvizsgálóként szolgál a mezopotámiai Úr városában II. Hatsepszut temploma önmagában is lépcső, melynek „fokaira” további lépcső vezet, Deir-el-Bahri-ban, Egyiptomban
