Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - Saly Noémi: Régi idők, régi órások
oldás született a bajok orvoslására – de egyelőre maradjunk Tóth Bélánál.) A budai főreál, a mai Toldy Gimnázium órája is csak közvetve szolgálta a város közönségét: a fizikatanár vagy a pedellus délben óraütésre sütötte el az említett kis mozsárágyút, annak a szavára kondultak meg városszerte a harangok. (Innen a szólás: „ismeri a dörgést” – a gyanútlan vidéki ugyanis frászt kapott a dörrenéstől, míg a helyi polgár csak beletörölte a kanalát a szalvétájába, jöhetett a leves.) A Telefonhírmondó igazít A pestiek régóta igazodhattak az órások kirakatához is, ahová technikai újdonságok is kikerültek. A Hölgyfutár 1857. május 5.-én tudósít: „Lechner József órás, Váci utcai boltja fölé egy villanyos órát alkalmazott, melyet Csomortányi gépésszel együtt készített. Ez óra kettős számlapja éjféli tizenkét óráig gázzal lesz világítva. Ez az első ilynemű készítmény Magyarországban...” (Lechnerék 1808 óta szol gálták a pesti közönséget.) Csomortányi Sándor mesterművének igazi érdekességét nem a gázvilágítás jelentette. A Vasárnapi Ujság írja egy 1859 decemberi lapszámban: „a villanyerő által hajtott óra... különös alakja által is igen magára vonja az arra járók-kelők figyelmét. Azon mód szerint, melylyel ez óra készült, egyetlen villanytelep által számos óra tartható mozgásban, és igy az illy órák igen alkalmasoknak mutatkoznak olly épületekben, mellyekben több órára van szükség, p. o. irodákban, zárdák-, szeminariumok-, és iskolákban stb.” Egy épületen belül már sikerült megoldani az összhangot, de a nagyobb hatótávolsághoz még negyven év kellett: Kulicska Antal 1898-ra építette ki azt a hálózatot, amelyben elektromos összeköttetés biztosította, hogy a Keleti, a Nyugati, a Józsefvárosi, a Felső-Kőbányai, a Rákosi és a Kelenföldi pályaudvar órája egyformán járjon. Hát a többi...? 1911 februárjában a Magyar Órások Szaklapjában a legkiválóbb magyar órás, Hoser Viktor tájékoztatja kollégáit az ut cai időjelzés ügyéről: „... A fővároshoz már talán négy vállalat adott be ajánlatot nyilvános órák berendezése céljából, de (...) nem lehetett velük komolyan tárgyalni. Végre azonban a Telefon-Hírmondó lelkes igazgatója, Szvetics Emil, ki eletrotechnikai mérnök, ki mellesleg mondva többet ért az órássághoz, mint hazánk soi-disant [= úgyneve zett] órásainak 9/10-ed része, folyamodott a kereskedelmi miniszteriumhoz az iránt, hogy neki adassék meg azon kizárólagos jog, hogy Budapesten nyilvános és privát órákat felállítson és egy központból szabályozzon. Kérelmét a miniszterium teljesítette, és pedig a következő okoknál fogva: 1. Mert a Telefon-Hírmondó az egyedüli vállalat, melynek az állami üzemeken kívül joga van légvezetékeket lerakni. 2. Mert így neki van megadva a lehetőség, a mai fennálló hálózat felhasználásával, az előfizetést legolcsóbb árban megállapíthatni. 3. Mert az általa felhasználandó rendszer, a berlini Urania órarendszere egy teljesen kipróbált és így a legjobb rendszere a világ összes egy központból szabályozható órarendszereinek. Tehát a főváros közönsége teljesen nyugodt lehet, hogy olyat kap, a minél jobb jelenleg nincs sehol.” Sokáig csak egyetlen „próbaóra” pironkodott az utcán, orcáját olykor szemérmesen papirossal takargatva, de Hoser 29 BUDAPEST 2011 április A Semmelweis-ház az üzlettel az 1930-as években forrás: Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény
