Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - ÖRÖKKÁVÉ - Zeke Gyula: Sufni Art Café
belsőjének számára hasznos elemeit. Meghagyta a Wesselényi utca felé eső falszakasz, valamint a dobogószerűen megemelt hátsó traktus teljes pamlagsorát, ugyanígy az előttük álló fehér, körlapos gránitasztalokat. Kőhidegük enyhítésére ugyancsak fehér, horgolt terítők szolgálnak. Nem bántotta a falakat és a mennyezetet sem, pusztán a féktelenül gazdag, stációszerűen felépített díszítés, a művészképek és fotók, újságmontázsok és illusztrációk, valamint a különféle installációk fogadófelületévé tette őket. A körúti traktus átváltozása mindemellett igen szembetűnő. A vendégfogadásra is alkalmas L-alakú pult és az italtartó polcok máshonnan már ismert módon archaizálnak, ám a méretre fűrészelt régi szekrényajtókat, gyöngyberakásos ágytámlákat, s a tükrös tálalószekrényt a vendégtér bisztrópultszerűen magasított asztalai és könnyed bárszékei ellenpontozzák. Mellettük ugyan öntöttvas lábú, nagymamásan drapp abroszokkal fedett asztalok állnak, új-Thonet székeik támlájának csillagos CUBA felirata azonban ismét a jelenbe ránt vissza, s felkelti bennünk a rummámor iránti, történelmen átívelő vágyat. A fafelületek meleg, egységes barnája láttán pedig a készülődő törvény életbe léptéig is sajnáljuk, hogy nem az utcai, hanem a belső traktus a dohányzó tér. A mennyezeten Thonet hintaszékek kígyószerűen elszabadult ívei kúsznak, székek függnek Newton iránti esendő nyugalommal, és szakadt, fekete ernyők lógnak, mint megtépázott, óriás denevérek. Mellettük fénytelen csillárok, körstukkóik középpontjából biliárddákók indulnak szét, mintha lenyomatot hagyott volna a valahai, még biliárdasztalos nagykávéházak leáldozott napja. A falak újságmontázsa – melyet egy ismert vendéglátós honlap kritikusa magabízó tudatlansággal minősített ötlettelen, másutt már untig csépelt tapétázásnak –, valójában gazdag, emlékezetépítő műalkotás maga is. Az utcai traktus pamlagsora fölötti rész a színészeté, a zömmel hatvanas és hetvenes évekbeli látványos anyagnak bizonyára szerepe volt abban, hogy a szemközti Madách Színház művészei és nézői közül számosan a Sufniba szoktak. A belső traktus jobb oldali falának lehengerlően gazdag gyűjteménye pedig igazi kávéház- és eszpresszótörténeti csemege. Halál a feketézőkre! címet viseli, s valóságos történeti tablója a koalíciós évek kávéházellenes hatósági zaklatásainak. Alatta figyelmesen szemlélődve ülni és kávézni ma felér három előadással. Az Art szócska – mely Mozartból megmaradt – külön bekezdést érdemel végül a Sufni Café méltatásában, amely eddigi fennállásának rövid fél éve során máris számos színielőadást, felolvasást, koncertet és pódiumbeszélgetést tudhat maga mögött. Élő galéria is egyben, ahol e szöveg írásának napjaiban Szabó Ádám , Ábrahám Péter, Csorba Simon valamint Sánta Tí mea képei, szobrai és installációi láthatók és meg is vásárolhatók. (A belső traktus bal oldali falán Balkay László festőművész falrajzai és -festményei láthatók.) A Sufni Art Café arculatát és programjait Szentir mai Zsolt művészeti tanácsadó szervezi, aki Madách színházi musical-színésze létére először maga is vendégként lépett be ide. Az is beszédes, s bizonyára nem csupán a kitűnő Caffé Pertének és az olcsó ehetőségeknek, valamint az intelligens pincérhölgyek kedvességének köszönhető, hogy a hely máris nyolcvan-száz fős törzsvendégségre tett szert, kik közül harminc-negyvenen naponta többször is betérnek, s akik a hely működtetői szerint egymás iránt is a budapesti átlagot fölülmúló figyelemmel viseltetnek. Jó szívvel ajánlhatom hát Önöknek, vegyenek levegőt a Klauzál téren, és nézzenek el az Erzsébet körútra. ● 13 BUDAPEST 2011 április
