Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - RETROJÁRAT - Zsigmond Gábor: Színről színre: Szépilona
vágányokat is. Mindez persze együtt járt a járműpark gyarapodásával, így bővíteni kellett ezt a kocsiszínt is. A munkálatok befejezésével, 1910 végén már összesen 106 „egység” számára volt itt hely, és a korszerűsítés folyt tovább: az első világháborúig villanyvilágítással, vízvezetékkel és csatornával is ellátták a telephelyet. 1912-ben helyezték üzembe az üzemeltetéshez elengedhetetlen áramátalakítót. Az első háború után a korábbi cégek összevonására és államosítására tettek kísérletet. Megszületett a rövid életű Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV). Ekkoriban rendelkeztek arról is – amint egy 1919-ben kelt utasítás írja –, hogy „ha a hegyi pályarészeken (a zugligeti, hűvösvölgyi és farkasréti vonalakon) valamint a dunai hidakon és a lánchídi aluljáróban hirtelen bekövetkeznék a vágányok síkossága s a kerekek az emelkedésen való indítás alkalmával csúsznának, a vonatot azonnal meg kell állítani s a homokozó közegeket a kalauz útján a vágány homokozására fel kell hívni. A budai hegyi pályarészek homokozását a szépilonai kocsiszín, a dunai hidak és a lánchídi aluljáró homokozását pedig a vonali személyzet látja el.” Ennél sokkal több nem is történt a BEVV korszakban. 1923-ban aztán az ekkor létrehozott Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) szervezetébe olvasztották be a villamoscégeket, később a HÉV-et, majd a buszokat is. De a járműpark némi korszerűsítésén kívül a két háború között Szépilonán csupán annyira futotta, hogy 1938-ban az áramátalakító új épületet kapott. Ez ma is látható, még az átadás dátuma is szerepel a homlokzatán. 1949-ben a közlekedési ágazatokat tömörítő BSzKRt-ot feldarabolták, így a remíz is az egyik utódvállalat, a Fővárosi Villamos Vasút (FVV) kezelésébe került. A kocsiszínt ismét átépítették, elsősorban a helyben elvégezhető javítások feltételeinek megteremtése céljából. Erre valóban nagy szükség volt már, hiszen az elöregedett, döntően első világháború előtti járműpark napi karbantartását meg kellett oldani. Az ötvenes évek végén elkezdték acélvázasítani az összes úgynevezett ezres típusú villamost, és további kocsikat szereltek fel a hegyi pályákra előírt elektromos működtetésű sínfékkel. A kocsiszínt már ezekkel töltötték fel. Egy időben mindennapos látványnak számítottak errefelé a 3600-as pályaszámú – sajátos hangjuk miatt a német zuhanóbombázó 11 BUDAPEST 2011 január Az egyik Stuka már az FVV logojával látható a szépilonai áramátalakító előtt A csehszlovák Tátrák közül jobbról a második az elsőként Budapestre érkezett kocsi 56-osok a kocsiszínben Sokáig meghatározó látványnak számítottak errefelé az úgynevezett ezresek. Még a háború előtt készültek, de itt már – igaz, átalakítva – a BKV színeiben közlekedtek
