Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Perényi Roland: FreeCikli – nyeregben, szabadon
Kiállításunk első fele a kerékpár 19. századi megjelenésétől nagyjából a rendszerváltásig követi a két keréken való közlekedés kultúrtörténetét. Az első velocipédek valamikor az 1860-as évek végén bukkantak fel Pesten – nem kis feltűnést keltve az addig lovakhoz, omnibuszokhoz szokott városlakók körében. Az új közlekedési és sporteszköz azonban hamar lelkes támogatókra talált. Egyre-másra alakultak a különböző kerékpár-iskolák – ilyen volt például a Kretzschmár és Társa által alapított József körúti Attila Kerékpáriskola –, ahol a budapesti urak és hölgyek megtanulhatták a „vasparipa” kezelését, s létrejöttek a kerékpárt (elsősorban mint sport- és túraeszközt) népszerűsítő egyletek. A kerékpározás a századfordulóig elsősorban a tehetősebb polgárok szórakozási formájának tekinthető, hiszen kevesen engedhették meg maguknak, hogy külföldről hozassanak be angol vagy francia gyártmányú velocipédet, vagy rendeljenek egyedi gyártású kerékpárt az erre szakosodott kisiparosoktól. A helyzet azonban gyorsan változott, egyre több kereskedő látott fantáziát a kerékpárok forgalmazásában, s a többnyire műszaki cikkek, főleg varrógépek értékesítésével foglalkozók közül többen bővítették kínálatukat eleinte német és osztrák, majd később saját gyártmányú vasparipákkal. Ilyen vállalkozó szellemű kereskedő volt például Herbster Károly , aki a Pfaff-varrógépek eladása mellett „Villám” fantázianevű kerékpárjával próbált meg betörni a piacra. A kerekezés rohamos ütemű terjedését jelzi, hogy 1898-ban öt koronás kerékpáradót vezettek be, 1900-ban pedig a főváros összeírást szervezett a Budapesten használt kerékpárok nyilvántartására. Bár a magyarországi kerékpárgyártás meghonosítására már az 1890-es években történtek kísérletek – ekkor alakult meg az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár Rt. – az igazi áttörést az 1929-es év hozta, amikor a Weiss Manfréd gyár az osztrák Puch cégtől vásárolt licenc alapján megkezdte a kétkerekűek gyártását. Az olcsóbb, sorozatgyártásban készült kerékpárok valóságos forradalomhoz vezettek – legalábbis közlekedési téren. Egyre több munkás, kishivatalnok, kiskereskedő fedezte fel a kerékpárban mint egyéni közlekedési eszközben rejlő lehetőségeket; az emberi erővel hajtott eszközök a sokak számára túl költséges tömegközlekedéssel szemben megfizethető alternatív közleke-FreeCikli – nyeregben, szabadon Kiállítás a kerékpár kultúrtörténetéről a Kiscelli Múzeumban Perényi Roland Budapesten évről évre egyre többen szállnak kerékpárra. Mára a bicikli voltaképp alternatív közlekedési eszközzé vált; az utóbbi évtizedekben elviselhetetlenül megnőtt autóforgalomra reagálva egyre több civil csoport alakult, amelyek a kerékpáros közlekedés feltételeinek javításáért lobbiznak, s kialakult egy sajátos budapesti kerékpáros szubkultúra is. A Kiscelli Múzeum november 14-ig látható kiállítása a mai érdekességek mellett a kerekezés történeti aspektusait is bemutatja. 36 BUDAPEST 2010 szeptember Egy Mexikói úti sütöde dolgozói, 1930 körül forrás: Budapesti Történeti Múzeum
