Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Zsigmond Gábor: Évfordulós garázsok
Ikarus 180-as, 556-os, és 620-as típusú autóbuszok voltak itt – mára mind muzeális érték. A megnyitás után rövid időn belül megjelentek a vadonatúj 200-asok. Nemcsak fél Budát, Békásmegyert kellett ellátni ezekkel a kocsikkal, de Óbudáról indult útjára minden reggel a margitszigeti mikrobusz is. 1975 tavaszán a főleg NDK-s és hazai piacra gyártott, kimondottan különjáratokra és munkásszállításra tervezett Ikarus 211-es midibuszokból négy darabot vásárolt a BKV. A szokatlan vétel magyarázata a budai vár forgalmának javítása volt. Ezeket értelemszerűen a viszonylag közeli Óbudára osztották be. Különleges feladatot kaptak: ezek lettek a háborús károkra hivatkozva elbontott budavári sikló pótlóbuszai. V jelzéssel (Vár) jártak, hivatalosan nyilván nem lehetett őket „siklópótlónak” nevezni, bár a járatok éppen 1986-ban, a sikló újjáépítésével szűntek meg. Később is voltak „exkluzív” buszok Óbudán: 1998-ban bevezették a BKV Plusz márkavédjegyes járatokat és innen indultak az ezzel ellátott City buszok, majd a hűvösvölgyi és a rózsadombi viszonylatok. 2008-ben átadták a Megyeri hidat, amelyen új jármű közlekedett, a 204-es, szintén ebből a garázsból. A negyedik évtizedébe lépő óbudai telephely születésnapját alkalmi kiállítás mellett családi és szakmai programokkal ünnepelte a BKV. A leglátványosabb műsorszám minden bizonnyal a mentési bemutató volt, ahol a speciális műszaki kocsik úgy pakolták ide-oda a több tonnás monstrumokat, mintha műanyag játékautókat emelgettek volna. A harmincötös cinkotai A hetvenes években döntöttek úgy, hogy az óbudai után kell egy újabb telephely valahova a város túlsó felére, a pesti végekre. A Bökényföldi út és a Cinkotai út találkozásánál két év alatt építették fel a létesítményt, eredeti nevén Cinkota Autóbusz Üzemegységet. Az avatásra 1975. december 15-én került sor. Ekkor még csak napi 49 jármű indult innen útjára, egy évvel később már kétszer, az évtized végére pedig több mint négyszer ennyi. Eredetileg a 200-as típushoz tartozó Ikarusokkal töltötték fel, persze azóta már újabbak is érkeztek ide. Az épület téglatest formája kiválóan harmonizál ennek a sorozatnak a dobozformájával. A közel 70.000 négyzetméteres területre az akkori legkorszerűbb technológiákat építették be. Az üzemi csarnok acélszerkezetű épülete, a javító terület oszlopmentes belső tere is újdonságnak számított. A hatalmas ablakok természetes fényt kínáltak a napi munkához, a szennyezett levegőt pedig elszívó-berendezés vezette a szabadba. Ez lett tehát Budapest hatodik garázsa. S volt olyan időszak, amikor mind üzemelt (egészen 1996-ig, amikor, mint már említettük, a Récseiként ismert telephely bezárt). A maga 35 évével a legfiatalabbnak számító cinkotai garázs többek között az Örs vezér terének környékét, Rákospalotát, Rákosszentmihályt, Pestújhelyet látja el, de a 7-es jelzésű járművek egy része is innen indul el nap mint nap. Ezeknek a telephelyeknek a története megbecsült fejezet a fővárosi tömegközlekedés egészének históriájában. Hiszen – a régi szállóigét némileg korszerűsítve – azt mondhatnánk: ahogy hajózni, úgy buszozni is muszáj. Ma Budapesten ezek a járművek szállítják az utasok több mint negyven százalékát. Hogy így lesz, azt 1915. március 1-jén, azon a vasárnapi hajnalon, amikor pontban 7 órakor elindult az első két autóbusz az Andrássy úton, még bizonyosan nem gondolta senki. ● 24 BUDAPEST 2010 december Cinkotán pihentek, gyógyultak a 260-as Ikarusok Szerelőaknán a Cinkotai garázs csarnokában
