Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Nagy Béla: Kilátás a padlásszobából
rosban az autóforgalom. A forgalomcsillapítás első elemeként a Bécsi utca már majdnem kész. Az autózás korlátozása, a gyalogosterek kiterjedése számottevően felértékelik a lakásállománynak ezt a szegmensét. Az agglomeráció alvóvárosaiból naponta ingázó fiatalok és gyermekes családok számára különösen vonzó lesz ez a fajta, már minőségileg is megváltozott nagyvárosi otthon. S mivel autóval egyre nehezebb lesz megközelíteni a Belvárost, sokan az eleve igényesek közül is a be(vissza)költözést fogják választani. Ez az igényváltozás pedig felgyorsíthatja a belső városrészek regenerálását, az utcák, terek átalakítását, a zöldfelületek növelését, a régi épületek felújítását, a minőségi környezet megjelenését Budapesten. De hát akkor most jó dolog-e a tetőtér fent összefoglalt funkcióváltása, vagy nem? A válasz nem egyszerű. Egyidejűleg kézenfekvő, praktikus, ám ugyanakkor kedvezőtlen. A pozitívumok egy részét az előzőek már részben bemutatták. Nézzük a hátrányokat. Ha a beépítésre azért kerül sor, mert az bevételt hoz a társasház konyhájára, amiből ki lehet fizetni a javítások költségét, nem kellene ehhez az eszközhöz nyúlni. Mert igaz, hogy a keresett szoba-konyhás lakások számát gyarapító, kis alapterületű garzonlakások alakulnak ki, de garázs, parkoló, egyéb kiszolgáló funkciók, műszaki- és szociális infrastruktúra nélkül. S szaporításukat ott sem kellene támogatni, ahol a lakónépesség sűrűsége meghaladja a környezetben városszerkezetileg indokolt mértéket. Hogy miért? Mert ha a tetőtér eladása nem az épület minőségét teszi jobbá, hanem pusztán műszaki állapotának rendezését szolgálja, értékesítése ugyan hoz egyszeri bevételt a tulajdonosoknak, fedezi a lift javításának, a homlokzat vagy a gépészet egyszeri tatarozásának költségei, de a következő felújítási ciklusban már nem lesz mit eladni. Ugyanakkor tatarozva, rendbe téve sem szolgálhatja a jövő igényeit, vagyis azt, hogy az épület megújulva találja meg jövőjét egy élhetőbb város világában. A holnapot egy tál lencséért áruba bocsátók – igaz, nem ma, de holnap – újra szembesülni kénytelenek az immár privatizált társasházi lakások műszaki állapotával, az újra napirendre kerülő felújítási költségek s az ott élők vagyoni helyzete – elegánsabban adózóképessége – közötti feszültségekkel. A problémákat tetézi, hogy a belvárosi épületekben általában esély sincs a gépko-5 BUDAPEST 2010 március A Bazilika tőszomszédságában
