Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Csontó Sándor: „Nálunk híres a krémes”
éttermet és kávéházat meglátogattak: nem trendi, hanem különleges, egyedi helyet szerettek volna létrehozni. Olyat, ami emeli a Kossuth Lajos utca megkopott fényét is. Az utóbbi évtizedekben teljesen lepusztult főúton üdítő látvány az eredeti állapotában helyreállított, hatalmas üvegfelületű, osztatlan, fakeretes portál. A járdán sétálók szinte az üzlettérben érezhetik magukat, a gasztronómiai különlegességekhez csak egy lépcsőnyit kell megtenni. A belső tér kialakításában a hagyománytisztelet és a modern irányzatok ötvöződnek, Auguszték ügyeltek a részletekre. A „lányok” maguk végeztek minden lehetséges munkát: festettek, tapétáztak, még a székeket is ők húzták át. A bejárattól jobb és bal kéz felé századfordulós ülőgarnitúra, míves karosszék várja a betérőket. Körben kis kárpitozott székeken, kerek márványasztalok mellett fogyaszthatók a finomságok, a fáradtabbak kényelmesen nekidönthetik hátukat a párnázott faburkolatnak. Ötven-hatvan vendéget tudnak egyidőben kiszolgálni. A régi álmennyezetet visszabontották, az így nyert hét méteres belmagasságú tér jelentős részét egy óriási kristálycsillár tölti ki. Hasonló függött az ősöknél a Krisztina téri boltban is. A két egymással szemközti falon – Dürer fametszeteket nagyíttattak vászonra –, ötméteres nagyságban egy elefánt és egy griffmadár néz farkasszemet. Eredeti gondolat, és már jogdíjat se kell fizetni érte. A korábbi betonpadló feltörésekor kerültek elő az egykor itt működött Paschka cég gyönyörű öntöttvas rácsai. Most lefestve, díszítőfunkciót töltenek be az ablakbeugróban. Nagyon látványosak a teret kettéosztó – az épület stabilitását szolgáló –, szegecselt vasszerkezeti elemek. Jobb oldalról ívelt falépcső vezet a galériára és az ékszerdobozhoz hasonlatos mosdók felé. Fent sem vagyunk egyedül, illusztris festmények társaságában, fotelekben tölthetjük az időt. Auguszték arra is figyeltek, hogy a karzat vaskorlátjának kiképzése megegyezzen a ház folyosóin futó ráccsal, mintha itt folytatódna. A belső tér eklektikus, mégis meghitt és hangulatos. Ha leülünk és szemügyre vesszük a részleteket, lassan összeérnek, ahogyan a szánkban a rafinált sütik ízkombinációi. Első pillantásra talán tolakodónak tűnhet a bolt közepén trónoló nemesacél-üveg pult, ahol kívánatos sütemények sorakoznak díszszemlére. De hát ez is áru, amit mutatósan kell tálalni. Valahogy egyik sem ismerős, nem hasonlítanak az utóbbi harminc évben látott tucattermékekre. Az Auguszt süteményeknek arcuk, egyéniségük van. Itt van például az E-80 szelet. Nem valami kemikália mennyiségét jelzi a mandulával szórt csodában: Elemér bácsi nyolcvanadik születésnapjára alkotta Flóra unokája. Valódi főzött krémből készül a krémesük, három ropogós réteslappal, fényévnyi távolságra a megszokott neonsárga pudingkockától. Találunk a városban olcsóbb helyeket. Viszont a családias hangulat, a kiszolgálás, a kiváló alapanyagokból gondosan, akár egyesével készített sütemények olyan értékek, amelyekhez Auguszték ragaszkodnak. A presszókávé is jó, ízgazdag, kissé kesernyés zamatú Semiramis. A kávékészítmények mellett üdítőitalok, gyümölcslevek, házi szörp és teák olthatják szomjunkat. Alkoholt természetesen nem árulnak, és dohányozni sem ildomos a sütik társaságában. (Szivarfüstös krémes? Egyenesen rémes!) Valamikor ünnepszámba ment a friss, csomagolt cukrászsüteményekkel hazaállítani, hát még cukrászdába járni. Az új Auguszt lehet a szenvedélyes trécselők új tanyája, ahová a rég nem látott ismerősök is beugranak egy koleszterinbombára két léböjt-kúra között. Megszületett a butikról-butikra tipegők, munkába igyekvők, párocskák és párt keresők, kakaó mellett pihenők, csak a derű óráit számoló dereshajúak, tátott szájú turisták és hétvégi apukák mentsvára a belvárban. Akik azután itt ragadnak, belefeledkeznek ízekbe, történetekbe vagy egymásba. ● 7 BUDAPEST 2010 január fotó: Sebestyén László fotó: Sebestyén László
