Budapest, 2010. (33. évfolyam)

2. szám február - Buza Péter: Mindannyiunkért (3.)

33 BUDAPEST Üdülni, saját vállalati nya­ralóházakban, ahová az üze­mi tanács vagy más szak­szervezeti formáció utalta be a dolgozókat családostul, szokásos útja és lehetősége volt a pihenésnek, kikapcso­lódásnak Magyarországon. És Budapesten. Nem csupán a versenyzésre vagy általában a sportolásra, de a dolgozók pihenésére, a mindennapi munkából való kikapcsolódásra is kiváló le­hetőséget nyújt a vállalat ba­latonfüredi vitorlástelepe. Az öt balatoni üdülőben évente 3700 budapesti közlekedési dolgozó pihenhet családjával. Nemrég szerződést kötöttek a belgrádi testvérvállalattal. Ennek értelmében cserealapon vállalati dolgozók üdülhetnek az Adriai tenger partján is. A vállalat a balatoni gyer­meküdülőkön kívül turnuson­ként ötven-ötven gyerek szá­mára állandó nyári napközi otthont szervezett a Budai hegyekben. A dolgozó nő válláról a rendszer leveszi a kisgyer­mekek napközbeni – műszak alatti – ellátásának terhét. Ezt az ideológiai (és persze gyakorlati) megfontolásból vállalt szisztémát fejlett in­tézményrendszer támogat­ja. A Budapesti Közlekedési Vállalat sokezer dolgozójá­nak (az éppen a film forgatá­sakor épülő óvoda s bölcső­de kapacitását is számolva mintegy ezer gyermekét fogadhatták 1974-től a saját kezelésükben működtetett épületekben a dadusok és Marika nénik. Különben a gyermekekről való gondoskodásra jellemző, hogy a BKV-nak összesen ti­zenhat gyermekintézménye van. Ebből csupán a bölcső­dék és óvodák 761 férőhellyel rendelkeznek. Épül a tizenhe­tedik is, az új, százhatvan fé­rőhelyes óvoda és bölcsőde. ● VÉGE! 2010 február

Next

/
Oldalképek
Tartalom