Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: A diadal fia
igen ügyes s eszes pedig hátramarad. – És így, ha nem akarjuk kisded ültetésem hervadását kevés évek után tapasztalni, Istenért ne sértsük az ember természetébe belenőtt kis hiúságokat...” Eddig a konkrét kérés, az alaposan megindokolt kifogás. A befejező sorokban aztán Széchenyi kifejti még nézetét a lóversenyzés bevezetésével kapcsolatos meggondolásairól is, amelyben megint csak amellett érvel: praktikusan kell nézni a kérdéseket, ahogy ő is teszi: „Én ezeket t. i. lovak tenyésztését, versenyfutást stb. minden erővel le akarom vonni az egekből – mert nem az igazi hazájok, igen kellemetlen istállószagok végett. – Gazdaságbeli Tárgyak; óhajtásom pedig az Földieimet jobb Calculistákká nevelnem – mert ennek híja és hogy mindegyben [folyton] vagy a levegőben nyargalunk s képzeletekkel jól lakunk, vagy tehetségünkön túl költünk – azon következtetéseket szülte, hogy egészen elszegényedtünk ... A szegénység pedig, mint a tapasztalás mutatja, elaljasodás, tudatlanság s szolgaság rokona!” Ha az olvasó az utóbbi néhány mondatban visszhangozni lát ma is elhangzó fordulatokat, legyen meggyőződve róla: ez nem a véletlen műve. Két évszázad bizony kevés, hogy áthangoljon egy amúgy mindenkinek jól eső nemzeti mentalitást. Aki ezt nem venné tudomásul, az gondoljon Döblingre. Ami pedig a tiltakozást illeti, eredménytelennek bizonyult. Berzsenyi munkáinak 1841. évi kiadásában minden változtatás nélkül adta közre kifogásolt ódáját. Sándor Móric 1831-ben díjat alapít a pesti gyepre kiírandó évenkénti akadályfutásra. 1837-ben, hat év elteltével gondol aztán arra, hogy új szabályokat vezet be ebben a versenyszámban. 1837 legvégén kezd levelezni a részletekről Széchenyivel – csak az ő válaszait, szövegeit ismerjük, a kezdeményező álláspontja mindig a válaszokból olvasható ki, de főleg az, hogy a legkevésbé sem értettek egyet se az elvekben, se a részletekben. Hogy mennyire nem, arról már az első levél vételekor született naplóbejegyzés is árulkodik: „Sándor a billi komja dolgában nagyon szűkkeblű levelet írt nekem, amivel nagy fájdalmat okoz. NEMZETI ROTHADÁS JELE.” Ez a billikom nagy tengeri csigát formáz, száz aranyat érő arany, felirata is van: „Hol nints Versenezés, nints Küzdhelye bátor erőnek”. Siklóssy László , aki A magyar sport ezer éve című háromkötetes monográfiájában leírja, még látta, megnézhette, mára vélhetően örökre elveszett a hazai sport trófeáinak kincsestárából. 29 BUDAPEST 2010 február
