Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Kirschner Péter: A beszélő bűvös kockák barátai
Életében egyszer mindenki biztosan volt már rabja a képregénynek. Vannak azonban visszaesők, akiknél másodszorra ez a „rabság” már életfogytiglani. Így gondolja ezt Kiss Ferenc is, aki szenvedélyé hez társakat keresve-találva hozta létre a Képregénykedvelők Klubját. Így mesélt a kezdetekről: „Első talál kozásomat a kilencedik művészettel enyhe lábszag lengte körül, ugyanis keresztanyám körömcipőjében tömítésként megtaláltam Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón című képregényének utolsó előtti részét. Sebők Imre fény-árnyék rajzai azonnal megfogtak, csakúgy, mint később Korcsmáros Pál groteszk Rejtő figurái és Zórád Ernő lelkes úttörői.” Nem volt egyedül. Magyarországon ugyan az irodalmárok mélységesen megvetették mindig is a képregényt, mégis generációk nőttek fel a gyakran csak pult alól beszerezhető Vaillant kézről-kézre adott számain, Arthur és Pif kalandjain, miközben egyetlen szót sem értettek franciául. A magyar képregény nagy korszakában, a kilencszázhatvanas években, a mívesebb irodalmi anyagnak vagy az ifjúság ismeretbővítő és hazafias nevelését szolgáló történeteknek köszönhetően, már szabad utat engedett az irodalmi- és sajtópolitika ennek a korábban lenézett műfajnak. Az áttörést ma már a műfaj klasszikusának tekinthető Cs. Horváth Tibor Verne -adap tációi jelentették. A műfajnak az utóbbi időben ismét sikerült a figyelem középpontjába kerülnie. A háború előtti időszakban élclapok és gyermekújságok oldalain jelentek meg ezek a kisebb rajzolt történetek, 1956 után az irodalmi adaptációk uralták a terepet, most pedig ott tartunk, hogy sorra alakulnak a kiadók, a füzetek helyett antológiákat és keményfedelű, díszes albumokat publikálva. Felnőtt az alkotóknak egy új generációja, a formanyelvük már a nemzetközi trendeket követi. (Hogy ez utóbbinak örülni kell-e, vagy sem, nem tudom.) A képregény terjedése, cseréje a neten szinte akadálymentes. A mesét az újságok, folyóiratok is házhoz szállítják. A szenvedélyes, időt, pénzt nem kímélő, tudatos és rendszerező gyűjtő ugyanakkor kevés. Néhány tucatnyian vannak mindössze a városban, akiknek a lakásuk mérete és főleg a család tűrőképessége ezt lehetővé teszi. Kell hozzá az a rendszeretet, ami éppen Kiss Ferencet jellemzi. Nem mindig volt így. „Első feleségem akkor vált el tőlem, amikor a kádban meglátta ázni A Magyar Ifjúságból kivágott képregény-csíkokat.” Azóta nagyot változott a világ... A gyűjtőknek, miként más hasonló szenvedélyek rabjainak, kialakult a saját érdeklődési körük. Van, aki az irodalmi adaptációkat, más a távol-keleti manga képregényeket, vagy a sci-fiket szedi ösz sze. Kiss Ferenc a magyar és a magyar vonatkozású anyagot, hungarikumokat tartalmazó gyűjteményét közel kilencven százalékosra becsüli. Ebben vannak eredeti albumok, újságból kivágott és felragasztott sorozatok, teljes újságok és a rajzolóktól kapott eredeti képek, grafikák is. A gyűjtéssel velejár az állandó gyarapodás, amelynek a polcok, a szekrények, fiókok és a lakás befogadóképessége szab határt. Következik tehát a cserebere, a szelektálás, a gyűjtőkör szűkítése, az utóbbi időben pedig a digitalizálás. Talán éppen ez teszi izgalmassá, érdekessé a dolgot 15 BUDAPEST 2010 február A beszélő bűvös kockák barátai szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László CIVILIÁDA
