Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Vargha Mihály: Színházsors Budapesten
Emlékezzünk rá, mennyire hiányzott egy ilyen például a Víg felújítása idején, amikor a Nyugatinál ideiglenesen emelt sátor végül mégiscsak megoldást nyújtott. (S egy ilyen épülettel akkor talán a Rock Színház társulatát is meg lehetett volna menteni a széteséstől.) A Thália ugyan befogadó, ám működési rendje mégis inkább egy állandó színházhoz teszi hasonlóvá. A Hevesi Sándor téri, a régi-új Pesti Magyar Színház megfelelő lehetett volna kitérőnek – de anno a volt Nemzeti társulata benne ragadt. Egyébként lassan ötven éve lesz, hogy átalakították Nemzeti Színháznak (1966), vagyis rekonstrukciója, technikai korszerűsítése elkerülhetetlen lesz a közeljövőben. Így, jelenlegi állapotában inkább abba a sorozatba illik bele, ami az első számú teátrum sorsát mindig is kísérte Magyarhonban és Budapesten: megszűnés, bontás, robbantás, hosszú szünetek és hiú remények, hogy itt is igaz lehet a fordulat: feltámadunk... Ráadásul számos rokona jár hasonló cipőben: a József Attila, a Budapesti Bábszínház, a Játékszín és a Pesti Színház. Sajnos ezek az épületek kimaradtak abból a koncepciózusan indított, bár néhányszor megtorpant vagy késedelmet szenvedett felújítási sorozatból, ami még az 1970-es évek végén kezdődött el. Nyitányának a Várszínház újjáépítése tekinthető, és egyik fő eleme az Operaház felújítása volt. De már annak is negyedszázada! Éppen ebben az évadban ünnepli az Opera társulata az épület születésének 125 éves évfordulóját. Eközben gyakran esik szó arról, s nem is félhangosan, hogy hamarosan megint rászorul egy átfogó, a 25 évvel ezelőttihez hasonló beavatkozásra... Megjegyzendő, a fentebb felsoroltak közül kettőnek (a József Attilának és a Pestinek) a felújítására évekkel ezelőtt rendeztek tervpályázatot, de a folytatás elmaradt. A legnagyobb vesztes e végtelen, nyugvópontra soha nem jutó játszmában a már említett Erkel, az Opera második játszó helye, amelyet 2008-ban zártak be. Akkor egyúttal azt is bejelentették, hogy újat emelnek a helyére, de azóta erős gazdasági visszaesés következett be, ami láthatóan hátráltatja a tervek 2012-re ígért valóraváltását. Ez a ház, amely időközben persze számos átalakításon esett át, 2011-ben lesz száz esztendős. Népoperának épült, majd 1917-ben, amikor átnevezték Városi Színháznak, a gyenge akusztika miatt Vágó László ter vei alapján átalakították. A két világháború között lett Magyar Művelődés Háza, amikor rendszeresen tartottak itt ifjúsági előadásokat is, és 1944 őszén a kommunisták a falakon belül követték el robbantásos merényletüket a Nyilaskeresztes Párt nagygyűlése ellen. Az 1951-es részleges külső és belső korszerűsítés során egyebek között ismét az akusztikát javították, Kauffmann Oszkár építész és Tarnóczy Tamás fizikus tervei nyomán. 1953-ban vette fel az Erkel Színház nevet, ekkor lett az Operaház társszínháza. Any nyit még mindenképpen meg kell jegyezni róla, hogy a nézőtér akusztikája nem rossz, színpada azonban valóban korszerűtlen, nem is túl nagy. Megfontolandó lenne mégiscsak inkább felújítani, mint lebontani. S ismét működtetni operaelőadások, hangversenyek otthonaként. Nem döntő szempont e kérdésben, ám mégsem hallgatható el, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) védetté nyilvánította az épület foyer-jában Bernáth Aurél reprezentatív falképeit. A két, egyenként több mint száz négyzetméteres mű (Szentivánéji álom, 1972; Az ember tragédiája, 1973) más-más eljárással készült, az egyik szekkó, a másik freskó. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas művek megőrzése e helyen lenne a legcélszerűbb, minden más megoldás kockázatos és önmagában is rendkívül költséges. (Ezekről a grandiózus alkotásokról korábban Vár nai Vera a BUDAPEST 2008/11. számában részletes elemzést publikált). Érdekes fejezet a budapesti teátrumok életében a mozi-színház metamorfózis jelensége – egy ideig az Erkel Színház is volt filmpalota a második világháború után, még romos állapotban! Két fontos mai színház, a Katona József és az Örkény is eredetileg mozinak épült volna, de már menet közben változott a cél, az üzleti megfontolások módosítást eredményeztek. Miután a legutóbbi időkben a plázákban nyílt többtermes vetítőbázisok sok régi mozi bezárását okozták, ezek közül néhányat privatizáltak, és akad példa színházasításra 10 BUDAPEST 2010 február fotó: Bíró Sándor
