Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Bajor Zoltán: Budapesti vadon
Ez a mély szurdokvölggyel, hideg északi és meleg déli domboldalakkal tarkított tájrészlet összesen 44 védett növényfaj otthonául szolgál! Ilyen kis területen ekkora fajgazdagság botanikai szempontból sehol máshol nem tapasztalható a fővárosban. A 8-as busszal könnyen megközelíthető, biztonságosan kiépített útjain télen is érdemes végigsétálni, az itt található gyertyános tölgyesek a lombnélküli időszakban is impozánsak és lenyűgözőek. A város másik végében, a Ferihegyi Repülőtértől nem messze, a XVII. kerület déli határán található egy tájképi megjelenésében homlokegyenest ellenkező kinézetű védett területünk, a Merzse-mocsár Természetvé delmi Terület. A három egységből összeálló, zömmel vizes élőhely állatvilága miatt az egyik legsokszínűbb helyszín Budapesten. Az eddigi kutatások alapján megfigyelt madárfajok száma meghaladja a százhúszat, melyek között olyan ritkaságok is előfordulnak mint a fekete gólya, a kanalasgém , a hamvas rétihéja, a füleskuvik, vagy a furcsa nevű lappantyú. Ez utóbbi, kifejezetten éjszakai életmódot folytató, vonuló madarunknak ez az egyedüli fővárosi költőhelye. A mocsár aszályosabb években rendszeresen kiszárad, de az idei csapadékos év kedvezően hatott a vízháztartására, így a látogató most nagykiterjedésű vadvizet találhat itt, s egy nemrég felújított magaslesről minden részletében áttekintheti. Innen északabbra, a XVI. kerület keleti szegletében, a Szilas-patak mentén fekvő Naplás-tó Természetvédelmi Terület már részben mesterséges élőhely, de az egyik legnagyobb a városban, teljes kiterjedése kereken százötven hektár. Az árvízvédelmi célok miatt kialakított, 16 hektáros tó az egyik legnagyobb állóvíz Budapesten, melyet igen változatos élőhelyegyüttes vesz körül. Van itt nádas, láprét, ültetett parkerdő, patakmenti puhafás ligeterdő és bokorfüzes, amely harmonikusan illeszkedik a környéken található, különböző intenzitással művelt agrárterületekhez. A lápréteken késő tavasszal egy jégkori maradványfaj (úgynevezett reliktum) bontja szirmait: a lila virágú szibériai nőszirom, mely hazánk ritkább növényfajai közé tartozik. Itteni állománya egészen hatalmas, egyes részeken lilára festi a kaszálókat. A tó elsősorban horgászhelyként szolgál, de a szezonkezdet előtt és után – késő ősz szel és kora tavasszal – amikor nincs befagyva, a vízimadaraké lesz a főszerep: récék, libák és esetenként messzi tájakról érkező madárritkaságok veszik birtokba. Ilyenkor kedvelt támaszpontja a főváros madármegfigyelőinek. Az idealizált jövő A főváros jelenleg védett területeinek összkiterjedése meghaladja a háromezer hektárt. Csettinthetnénk elismerően: „ez aztán nem semmi!” De annak fényében, hogy Budapest maga 52.500 hektár, már nem is olyan sok: mindössze 5,7 százalék. Ez az érték a közeli Bécs esetében meghaladja a tíz százalékot, pedig természeti értékeit tekintve az osztrák főváros sokkal szegényesebb, mint Budapest. Persze ez az arány jelentősen nőhet. Ez a döntéshozók akaratán múlik. A város kevésbé ismert, rejtett zugai ugyanis még megannyi értékes, védendő természeti kincs otthonául szolgálnak, melyek törvényi háttér nélkül könnyen örökre eltűnhetnek a térképről. Ilyen többek között több II. és XII. kerületi peremterület, melyek összeköttetést teremthetnének a városrészek belsejében található védett erdők és a Budai Tájvédelmi Körzet erdőségei között, s így kialakulna Budán egy nagyjából összefüggő zöld hálózat. Ugyanezen szerepe miatt lenne fontos védetté nyilvánítani több természetközeli zöldfelületet a pesti oldal nagyobb patakjai mentén, mivel ezek jelentős madárvonulási útvonalak s ugyanakkor számos védett növényfaj utolsó menedékhelyei. Ezek mellett a Duna partján is védettségre várnak olyan folyómenti erdőrészletek, amelyeket még megkímélt a fakitermelés, de sorsuk finoman szólva is kétséges. Ezek elsősorban Újpesten és a XXII. kerületben találhatók. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni, a felmérések szerint jelenleg több mint húsz kisebb-nagyobb kiterjedésű, jobb sorsra érdemes élőhely várja törvényes oltalom alá helyezését, összkiterjedésük meghaladja a nyolcszáz hektárt. Ha ezeket is bevonhatnánk a szabályokkal körülbástyázottak körébe, 7,2 százalékra nőne az az arányszám, amely egyben az élhető jövéért érzett felelősségünk érzékeny mutatója is. Itt vannak az ünnepek, szép napfényes, bár persze hideg napokkal. Nézzünk körül Budapesten a természetben. Karácsonyi ajándék a látvány. S ha felfedezzük, talán tehetünk is valamit azért, hogy megmaradjon. ● 37 BUDAPEST 2010 december A Naplás-tó, az egyik legváltozatosabb városi természetvédelmi terület része A fokozottan védett vörösgém néha feltűnik a főváros egén
