Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Lestyán Sándor: Az ifjúság írói
folytatása? Én meg tépelődtem, gondolkoztam, álmatlan éjszakáim voltak, hogy mi legyen a folytatás? A Balaton? A Hortobágy? A Bakony? Addig, addig míg a „Nyolcadik pontban” mindenből adtam egy kis ízelítőt. Ami a könyvből kimaradt – az Ifjúsági Rádió vitte el a gyerekekhez. Egy éven át, minden csütörtökön délelőtt felhangzott a „Hegyen-völgyön szép hazánkban.” No, de még mindig maradt élmény, feljegyzés a ládafiában, azonkívül télen-nyáron tovább jártam az országot és futotta a tapasztalatokból jó csomó a „Keresztül-kasul hazánk tájain” kötetbe, meg az Úttörő folyóiratnak és a Pajtásnak is. Erről jut eszemben, hogy a Pajtásban kirándultam a negyvennyolcas szabadságharc hősi múltjába is ott jelent meg kis regényem, A kuruclesi fiúk. Szégyenkezve bevallom, hogy ma is adósa vagyok a Pajtásnak a folytatással. Valamit talán leróttam az adósságomból azzal, hogy megírtam az Úttörő-örs előre! című könyvemet és írtam egy nagy regényt a repülőifjúság életéről: Vadászrepülő leszek. Néhány héttel a regény megjelenése után az Ifjúsági Könyvkiadó közölte velem, hogy nem tudják mit válaszoljanak a sok levélre, melyben az olvasók azt kérdezik, hogyan lehetnének repülők, mert a könyv hatására azok szeretnének lenni. Azt válaszoltuk a levélíróknak, hogy forduljanak a Magyar Repülő Szövetséghez. A leveleket pedig elkönyveltük, mint tanúbizonyságot, hogy író és kiadó ezúttal sem dolgozott hiába. ... Gondolom ezzel aztán dióhéjban mindent elmondtam nektek arról a kisfiúról, aki még alig látszott ki a földből, máris nagyon szeretett olvasni, és nagyon szerette a természetet. Ha egymás mellé rakja a könyveit, A Somos-erdő mohikánjaitól, a Száz kirándulásig – egy kicsi könyvtár kerekedik belőle. Hát még a sok elbeszélés, rádióelőadás, újságcikk! Szinte megszámlálhatatlan milliónyi, százmilliónyi betű – három évtized munkája! Minden betű az író egy-egy szívdobbanása olvasóiért. ● 8 BUDAPEST 2010 december Tóparti pikniken (Lestyán jobbról a második)
