Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Aradi Péter: Eltűnt emlékmúzeum, megszűnt likőrgyár
– Egy idő után feltűnt – meséli a gyűjtemény rangidős munkatársa, Maczó Ba lázs muzeológus –, milyen sok olyan tár gyunk, dokumentumunk van, amelyek az egykori, illetve a későbbi Kommunista Párthoz kapcsolódnak: zászlók, kongresszusi kitűzők és főleg olyan iratanyagok, amelyekről nyilvánvaló, hogy nem magánszemélyektől kerültek hozzánk. Jelenics Józsi bácsitól – ő vetette meg a gyűjtemény alapjait, néhány hónappal ezelőtt halt meg – próbáltuk kérdezgetni, mit tud arról, honnan származnak ezek az anyagok, de mindig kitérő választ adott. Idén, a gyűjtemény létrejöttének huszonötödik évfordulója alkalmából előkerestük a régi kiállítások tablóit, és ezek között találtunk jó néhány olyat, amelyek egészen biztosan az 1985 előtti időkből, leginkább a hatvanas-hetvenes évekből valók, és kommunistákról, munkásmozgalomról, párteseményekről szólnak, de szemmel láthatóan igényesebb kivitelűek, mint amilyenek akkoriban az általános iskolákban készültek. Bár egyelőre nincs rá bizonyítékunk, feltételezésünk szerint ezek az anyagok az 1965 és 1989 között a Visegrádi utca 15-ben működött Kommunisták Magyarországi Pártjának Emlékmúzeumából származnak. Vajon hányan emlékeznek még erre az intézményre? 1965. november 24-én Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg. Jómagam – e sorok szerzője – általános iskolásként, 1976-ban, egy történelem szakköri foglalkozás keretében jártam ott. Még szerepelt a Panoráma útikönyvek „mini” sorozatában 1982-ben harmadik, javított kiadásként megjelent Budapest-kalauzban, imígyen: „190N A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának Emlékmúzeuma. A Visegrádi utca 15. sz. házban működött 1918 novemberétől a Kommunisták Magyarországi Pártja. Hajdani első párthelyiségében ma emlékmúzeum van, ahol sok dokumentum emlékeztet a kezdet hősi korszakára. Külön szobában mutatják be a Kun Bélára, a KMP egyik megalapítójára és vezetőjére vonatkozó dokumentumokat és emléktárgyakat. A ház külső falán márványtábla emlékeztet a párt itteni megalakulására.” Az emléktáblát évekkel a megnyitás előtt, 1958-ban, a KMP megalakulásának negyvenedik évfordulóján avatták fel. Az emlékmúzeumot a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben zárták be: néhány évvel ezelőtt még látszott a levert márványlap helye, mára azonban már semmi sem utal arra, mi volt itt valaha. Kérdés, van-e értelme „a múltat végképp eltörölni”. – Úgy gondolom, az is része a történelmünknek, szembe kell néznünk vele, nem letagadni, mert akkor sosem lesz feldolgozva – fejtegeti Maczó Balázs. A KMP Emlékmúzeuma annak idején a Várban lévő Munkásmozgalmi Múzeum filiáléja lehetett. Erre következtethetünk abból a későbbi tényből, hogy 1993-ban, amikor úgy volt, hogy a MAHIR archívuma a hozzá tartozó dokumentációval együtt tízmillió forintért a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába kerül, azt tervezték, hogy a gyűjteményt az akkor már Legújabbkori Történeti Múzeum névre átkeresztelt egykori Munkásmozgalmi Múzeum Visegrádi utca 15. szám alatti épületében helyezik el. Az üzlet végül meghiúsult... Itt készült a Ma Az épület egyébként másról is nevezetes, de már ennek sem találjuk nyomát. Itt működött Kassák Lajos Ma című lap jának szerkesztősége, ahol például 1917. október 14-én, a lap első képzőművészeti tárlataként megnyílt Mattis Teutsch Já nos festőművész bemutatkozó budapes ti kiállítása. Lengyel József 1929 októberében, berlini emigrációjában írt, és 1932-ben, Moszkvában, Kun Béla előszavával megjelent, Visegrádi utca című „történelmi riportázsában” így emlékszik vissza a KMP 1918-as beköltözésére: „Ekkoriban már kicsi volt az Ügynök utcai helyiség, s mi Sámuel Izsó jóvoltából a Visegrádi utca 15-be tettük át főhadiszállásunkat. (...) Eredetileg Sámuel Izsó, az említett Ma című lap mecénása bérelte ezt a helyiséget a Ma szerkesztősége, Kassák lakása és saját rézgálic- és rafia-kereskedése számára. A nagy, teremszerű helyiségekben a Ma képkiállításai kaptak helyet. Sámuel irodája, később lakása egy kis szoba volt. Mellette volt a raktár és Kassák szobája. Ezek előtt a szobák előtt egy hosszú folyosó húzódott. A nagy szobáktól jobbra levő különbejáratú, jól elkülönített szobát Eltűnt emlékmúzeum, megszűnt likőrgyár Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény Aradi Péter Idén huszonöt esztendős az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, melynek 1985. február 13-i megnyitása előtt már másfél évtizeddel elkezdődött a XIII. kerület történetére, múltjára vonatkozó különféle írásos és szóbeli emlékek tervszerű gyűjtése a József Attila Művelődési Központban működő Angyalföldi Helytörténeti Klub szervezésében. Az intézmény szervezetileg néhány éve a XIII. Kerületi Közművelődési Nonprofit Kft-hez tartozik. 26 BUDAPEST 2010 november HELY-TÖRTÉNET Már semmi sem emlékeztet a pártmúzeumra
