Budapest, 2010. (33. évfolyam)

11. szám november - Horváth Júlia Borbála: A maga keresztje

24 BUDAPEST 2010 november A maga keresztje szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Szabó Szilárd magyar archeonauta 2664. XXXII. hó 2-án a Tejúti Planéták Digit.science-konferenciáján (TPDK) figyelemre méltó bejelentést tett. A II. Demokrácia civilizációi temetkezési szokásainak kutatása közben szokatlan jelenségre lett figyelmes: az akkori földi közlekedés színterein szórvány­keresztek nyomát fedezte fel. A lelet különössége – adta gondolatba a tudós –, hogy a szokásos permi vörös homokkő helyett márvány - és gránitelemek találhatók, alattuk viszont nincsenek emberi maradványok. Előzmények Kétezer-háromszázhuszonnégy évvel korábban A Golgota, Kr. u. 320. Megtalálják a három megfeszített ke­resztjét. Ott templomot emelnek. A perzsák 614-ben elfoglalják a Szentföldet, és maguk­kal hurcolják a Krisztus-ereklyét. „Fennen ragyog királyi jel, keresztfa titka ünnepel, melyen az élet halni szállt, s megtörte hol­ta a halált.” A keresztállítás hagyományát szerte a világon követik. (Vexilla Regis) Kárpát-medence 1046: „Történt pedig, hogy amikor Gellért látta: Szent Imre gyarapszik erényben, és Krisztus segítségével az emberi nem ellen­ségét férfi módra legyűri, a nép zaja elől me­nekülve egy magányos helyre vonult vissza. Itt hét álló esztendeig böjtnek, imádságnak, virrasztásnak szentelte magát, ki nem moz­dult innen; kunyhót épített magának, ebben fogalmazta műveit, amelyeket saját kezűleg le is írt.” Hét év elmúltával a csanádi püs ­pökség élére kinevezett Gellért Budán ál­dozatul esik az István király halála utáni zavargásoknak. A kápolna emlékezteti a za­rándokokat: megszentelt helyen vagyunk. (Szent Gellért kisebb legendája) 1550: A falusiak embermagasságú mono­lit-keresztet állítanak a Dáli Ugaron. Nem messze, a patak partján élő Hangucsa asz ­szony a ház mögé hajítja korsóját (a cserepek mibenléte kilencszáz évvel később heves vi­tát vált ki). Később a földbirtokos eltávolítja a keresztet, mert zavarja a szántásban, majd a csendőrség parancsára visszahelyezteti, mivel a katonai térképeken vonatkoztatási pontként tüntetik fel. A helybeliek viszont Kun László sírjelének tartják. (Szóbeszéd) 1784: A Búbánat-völgy bejáratánál a Duna átbukik a gáton. A víz mindent visz, kivéve a mélyben nyugvó kelta és avar sírokat. A környék gazdag vadállományát sem kímé­li. Pár nap múlva lassanként megnyugszik a folyó. Nem sokkal később, egy esztergo­mi polgár az áttörés bejáratánál keresztet emeltet, hogy figyelmeztesse a hajósokat a veszélyes folyószakaszra. (Maróti PH) 1887: Meghal az idősebb Péter. De még jó időben rendelkezett arról, hogy sírkövé­re ezt írják: „Itt nyugszik öreg Péter Dénes, aki életébe 8 emlék keresztet készített rokonai emlékére. Élt 67 éveket és meghólt 1887-be. Béke poraira.” (Remete) 1900: („Emlékezet óta ott állott a város felső végében, ott, ahol kiágazik az út a ke­leti bánya felé, a ’hetediknél’, azaz a hete­dik stompnál, az un. csillagos kereszt. Azért hítták így, mert a kereszt egy égbolt alatt volt, amelyen kék csillagok ékeskedtek. A bányászok bús sóhajjal köszöntötték vala­hányszor elmentek mellette, be a föld gyom­rába, és derűs arccal, hálásan néztek fel reá, amikor a bányából haza iparkodtak. Aztán elöregedett ő is, mint minden más ezen a világon, aminek élete és története van.” Dr. Czumbel Lajos) 1929: A nagy földekkel rendelkező Ru ­bos család állatai sorra pusztulnak, és a gazdák már csak Istenben bízhatnak, ezért a tiszteletére keresztet állítnak. És csodák csodája: a sorozatos balszerencsének vége szakad. A kereszt az idő múlásával kidől, de Uhrin Laci bácsi, vallásos ember lévén – a testvére pap volt Pesten, „a kéttornyú templomban” – a keresztet beviszi udva­rába. Halála után az új tulajdonosok ismét felállítják a tanyabejáratnál. (Csorba Pál és felesége szóbeli közlése) 1938: Bedő János honvéd elesik a hábo ­rúban. Nem sokkal később neje, Szarka Erzsébet, tisztelete és szeretete jeléül egy fehér keresztet emeltet. A keresztet a fe­leség második férje saját kezével építi fel. Nem összetévesztendő a Gizella-malom melletti kőkereszttel, mely egyben hálake­reszt is, amit ’az epemirigy megszűntével’ állíttatott Mezei Lőrinc és a Molnár család. (Hódos-Bodrog) 2009: A kétszemélyes Opel Astra haszon­gépjármű a volt cipőgyár mellett áttér a szemközti sávba, majd féknyom nélkül üt­közik a belváros felé tartó Ford Scorpioval. A sofőr drogot is fogyasztott. Az egyik autó éppen szórakozóhelyre tartott, a másikban utazók már túl voltak a mulatozáson. Egyi­kük a kocsi csomagtartójában feküdt egy kerékpár mellett, amikor karamboloztak. A tűzoltókat bizarr látvány fogadja: egy súlyosan vérző fejű ember, hátán kerék­párral. A környéken nem ez volt az első diszkó-baleset; a hozzátartozók kereszte­ket állítanak. (Nyugat.hu) Ugyanabban az évben: Egy rabszállító autóban a megbilincselt rab az őrök éber­ségét kijátszva megszerzi egyikük géppisz­tolyát, és miután kiugrik a rendőrautóból, főbelövi magát. A helyszínen tábla jelenik meg: „Ezen a helyen meghalt Tóth Gábor fogvatartott 2002.12.03-án.” Az emlékmű ­vet idővel megrongálják, csak a vasoszlopot hagyják a helyén. De rövidesen ismeretle­nek helyrehozzák, és az új tábla szövegét kiegészítik: „Tisztázatlan körülmények kö ­zött...” (belvaros.blogspot) 2010. A tizenegyedik kerületi prostitu­áltak kedvelt útszakaszánál egy kereszt a közúti balesetek áldozatainak emlékét őrzi. A közelben van egy másik is, azt a szegé­nyekért állították. Az önkormányzat még két keresztet tervez a környékre. Szerintük így a Repülőtéri út mentén majd egyálta­lán nem állhatnak lányok. A prostituáltak érdekképviselője szerint viszont a kereszt környéke nem kegyhely. (ÖK-i hírek) Néhány hónappal később: „Tavaly, június 5-én autóbalesetben elhunyt a fiam, Gergő. Ott mindig gyújtottunk gyertyát az ott lakó akkori engedélyével. De azóta a kihelyezett keresztet eltüntette, és a mécseseket is eldo­bálja onnan. Én ezt nem néztem jó szemmel. Keresem azt a törvényt, paragrafust, hogy milyen engedély kell ahhoz, hogy a fiamnak gyújthassak gyertyát. Nagyon fáj, mert csak huszonöt éves volt. Vétlen utasként vesz­tette életét.” (Gergő anyukája) Következmények A tulajdonos hajthatatlan, azt mondja, nem akarja, hogy a háza halálbélyeg legyen; a baleset az úttesten történt, állítsák oda a keresztet. A szemközti kocsmáros viszont nem bánná, ha áthelyeznék az ő kerítéséhez. A hasonló konfliktusokat megelőzendő, a hatóság a törvény betartását szorgalmazza, mely kimondja: a közlekedés biztonságát veszélyeztető építményt közterületre kihe­lyezni nem szabad. Az elkövetkezendő évszázadokban azon­ban olyannyira megváltoznak az életfelté­telek, hogy a rendelkezés értelmét veszti. ●

Next

/
Oldalképek
Tartalom