Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Hidvégi Violetta: Pán József
Elfelejtettem. Szégyellem. Ha már én is, akkor... De jött a „véletlen”, egy körlevélhez csatolt fénykép formájában. Balról a Budai Színkör, középen a krisztinavárosi templom, jobbról, távlatból a Karátsonyi-palota. Azon elmélkedtem, hogy ezt a számomra oly kedves emléket ebből a szögből még nem is láttam. Hirtelen egy évszám úszik a palota fölé: 1810. Idén kétszáz éve, július 2-án, Prágában született az épület tervezője, Pán József . Életút – csak tiszta forrásból Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Bécsben tökéletesítette tudását. Társai közül szorgalmával és mesterségbeli tehetségével egyaránt kitűnt. Ott szerzett építőmesteri diplomát vándorlásának időszakában, 1835 és 1839 között. Tanulmányai befejezése után nem szülővárosába tért vissza, hanem Magyarországra jött, ahol először id. Koch Henrik mellett dolgozott a Károlyi család építkezésein. Pest-budai letelepedésében a megfelelő munkalehetőségen kívül szerepet játszhatott a nagy árvizet követő konjunktúra, de magánéletének alakulása is. Fiát 1840-ben már a belvárosi plébániatemplomban keresztelték. A Helytartótanács 1841. április 20-án értesíti Pest városát a letelepedéséről: „E városban tartózkodó, s több háztulajdonosok épületeire ügyelő Pán József akadémiai építőmester részére a cseh kormány útján érkezett elbocsátó, és átköltözési levelek e városi tanácsnak kézhez szolgáltatás végett...” Komárik Dénes kutatásaiból tudjuk, hogy már ez évben mesterjogért folyamodott a budai tanácshoz, amelynek kedvező javaslata alapján a Helytartótanács a felvétele mellett dönt. A céh azonban ragaszkodott a remekmű elkészítéséhez. Az ügy lezárásáról, Pán életének alakulásáról egy 1862-es irat tájékoztat, amikor budai mesterjoga pestivel való felcserélését kérelmezi. Az ügyintéző tanácsnok így összegezte indokait: „folyamodó rendes építészi oklevéllel ellátott lévén, 1848. évben a budai kőmíves- és építőmesterek céhébe felvétetett, hol is 1852. évig szakadatlanul foglalkozott; de akkoron építőmesteri foglalkozásai leginkább Pest városában szaporodván, és a volt cs. kir. országos törvényszék által mint törvényszéki becsüs is kineveztetve lévén, ezek könnyebb ellátására Pestre áttelepült.” A tanács teljesíti Pán József kérését: 1863 februárjában megkapta a pesti építőmesteri jogot. Egy évvel később Schossberger Zsigmond vegyésszel társulva szabadal maztatták „Anticausticum nevezetű, mindennemű fa és egyéb éghető anyagoknak fellángolás és gyulladás elleni biztosítását tárgyazó” találmányukat. Az 1860-as években anyagi helyzete megrendül. Nem tudjuk milyen szerepe lehetett ebben a találmánynak, de ez időben folyamatos végrehajtások, foglalások és felülfoglalások szorongató fenyegetettségében él. Helyzete a következő évtized-Pán József Építészsors a 19. századi Pest-Budán és Budapesten Hidvégi Violetta „VÉRMEZŐ. A város gyönyörű fényűzése, egy ekkora tér kihasználatlanul a város közepén, mögötte fínom és gúnyos bánatával a Karátsonyi-palota. Ilyen nagyúri gesztust csak Londonban látni. De azért már ő sem a régi. Ifjúkoromban a sarkán egy tábla állt a következő felírással: „A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos”. Hová lett ifjúságom kedves rézsükéje?” – kérdezi Szerb Antal 1935-ben. Hová lett a palota és alkotója? – kérdezzük 2010-ben. 16 BUDAPEST 2010 november KISVÁROSBÓL NAGYVÁROSBA A Karátsonyi-palota – Klösz György felvétele A Brunner-ház homlokzati- és metszetterve forrás: Budapest Főváros Levéltára forrás: Budapest Főváros Levéltára