Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Aradi Péter: Erkel lép: D6-N14-H8-N14-Z16: 200 éve született a pesti sakk és a zene mestere
Valószínűleg ezekben a napokban ismerkedett meg Adler György nek, a budavári koronázó főtemplom (vagyis a Mátyástemplom) karnagyának remekül zongorázó lányával, Adél lal, akit másfél évvel később, 1839. augusztus 19-én feleségül is vett. A Várban, az Úri utca 24. alatti Ziegler-ház egy Vérmezőre néző lakásában laktak, itt születtek sorra gyermekeik, összesen tíz. (A házon emléktáblát avattak most, Erkel születésének kétszázadik évfordulóján.) Ahogy nőttek a gyerekek, a család gondjai is szaporodtak. Adler Adél belefáradt a körülményekbe, 1859-ben két fiával, Lász lóval és Ferenc cel elköltözött Gyulára a só goráékhoz, dr. Erkel Rudolf hoz. De térjünk vissza a színházhoz. 1840. augusztus 8-án mutatták be első operáját, a Bátori Máriát. Ennek az előadásnak a plakátján szerepelt először a teátrum új neve: Nemzeti Színház. A Nemzetiben sem kellett lemondania kedvenc partijairól: az Astoria Szálló helyén állt a Zrínyi kávéház és vendégfogadó. Jókai írja egy Erkelről szóló adomájában: „Minden dél után ott sakkozott a színházzal átellenes Zrinyi-kávéház szögletasztalánál. Szakértő közönség nézte a munkáját. A nézők közt legbuzgóbb volt Petrik, a Nemzeti Színház basszistája...” (A Zrínyi egyébként hírhedt jurátustanya volt, s a rövid ideig szomszédságában lakó Petőfi állítólag innen vette az ihletet A helység kalapácsa látványos „csatajelenetéhez”.) Az 1848-as forradalomban Erkel nem vesz részt tevőlegesen, de a Nemzeti Színház fontos lelkesítő és szimbolikus szerepet játszik az eseményekben, s ehhez az általa alakított műsorpolitikával ő is hozzájárul. 1850-ben a Nemzeti Színházban vendégszerepel a híres francia szoprán, Anne La Grange. Erkel meglátogatja a Türr István és Aranykéz utca sarkán álló, Pollack Mihály tervezte Vadászkürtben, Pest egyik legkeresettebb és legdrágább szállodájában. Megállapodnak az énekesnő műsorában, és abban, hogy ír neki egy áriát a Hunyadi Lászlóba, amit az énekesnő magyarul ad elő (azóta is La Grange-áriának nevezi a szakirodalom és a műértő közönség). Több éves szünet után, 1853-ban érdekes színpadi művel áll elő: február 2-án Sakkjáték című pantomimját mutatja be a Nemzeti Színház. A darab partitúrája elveszett, így csak a korabeli sajtóból tudhatunk róla valamit. A Nagy Ignác szerkesztette, 1849 novemberében indult Hölgyfutárban a bemutató napján írták: „Szerdán fog tartatni a nemzeti színházban a negyedik Álarcosbál. Ez alkalommal a nyugóra alatt egy 81 húzásból álló, egész Sakk-Játék (Szén és Erkel szerzeménye szerint) fog előadatni, egy e végre készült, s a sakkasztalt képező emelvényen, összesen 40 élő alak által. A zenekart Ellenbogen Adolf vezérlendi. Táncrendezők: Perrei és Perron.” Erkel szerzőtársa az a Szén Jó zsef volt, aki magyarként először a világ legnagyobb nemzetközi sakkversenyein is sikeres tudott lenni. Abban az esztendőben hozza létre a Filharmóniai Társaságot, melynek bemutatkozó hangversenyét november 20-án dirigálja a Nemzeti Múzeum dísztermében. 1858-ban új betanulásban ismét színre viszi a Bátori Máriát, a sajtó azonban fanyalog: azt írják, Erkel Budán lakik, nem járhat át olyan sűrűn Pestre, amennyit egy új mű betanítása megkívánna. (Pedig akkor már állt a Lánchíd...) Nem valószínű, hogy e kritikák hatására, de Erkel nemsokára – talán felesége távozása után – az Úri utcából a Nemzeti Színház közelébe, a Magyar utca 1-be, a Schmid unger házba költözött. Ezen nincs még emléktábla, jóllehet ott is eltöltött legalább másfél évtizedet. 1864. október 16-án a Velence kávéházban (ma Nádor u. 14.) Erkel Ferenc elnökletével megalakul a Pesti Sakk-kör. Az eseményről az aznapi Vasárnapi Újság is hírt ad: „A »pesti sakk-kört«, uj helyiségé ben, a nádor-utczai »Velencze-kávéház«-nál, ma délután nyitják meg ünnepélyesen, a többek közt egy tanácskozási játszmával (consultations-partie); még pedig, a mint hivatalosan értesülünk, ez alkalomkor a kör termei nemcsak a tagok, hanem minden sakkbarát számára nyitva állanak.” 1866. január 28-án a Vasárnapi Újság arról tudósít, hogy „a pesti sakk-kör helyi ségét a nádor-utczai »Velencze-kávéház«ból a mult vasárnap óta a hajó-utcza 8-dik szám alatt levő Kurz féle kávéházba tette át. A kör, mely már egy idő óta inkább csak névben volt, mint valóságban: ez intézkedése által egészen uj életre ébredt, s nincs kétség benne, hogy most már élénk támogatásnak fog örvendeni azok részéről is, kik előbbi helyiségét távolinak tartották.” Egy évvel később visszaköltöznek a Velence kávéházba, és több mint húsz évig ott maradnak. „A nyolcvanas évek végén tagja voltam a Pesti Sakkörnek – írja visz szaemlékezésében Gárdonyi Géza. – Az elnök Erkel Ferenc nem igen járt máshova, mint oda. Egy télen minden este ketten maradtunk utolsóknak, és hogy az öreg úr 9 BUDAPEST 2010 november A sakkörben. Bal szélen Erkel (Vasárnapi Ujság, 1871) A Nemzeti Színház nézőtere (Rohn Lajos kőnyomata, 1844)
