Budapest, 2010. (33. évfolyam)
10. szám október - Ráday Mihály: Boldog születésnapot!
Ünnep volt a házban 2010. szeptember 3-án: a tulajdonosok és vendégeik megünnepelték az „Öreg hölgy” kétszázadik születésnapját! Bár 1953-54-ben, a második világháborús sérülések után tíz évvel Horler Miklós szakértő tervezői munkája nyomán műemléki helyreállítást kapott az épület, s 1976-ban Komarik Dénes (Hild-Ybl Alapítvány) tudományos dokumentációt is készített róla, a születés időpontja körül vannak még homályos pontok. Ám az ünnep, az öröm és lelkesedés mellett s a ház mai állapotát illetően ezek a bizonytalanságok teljesen lényegtelenek. A 19. század elején még nagyjából német nyelvű Pest neves polgára, Häussler Sebestyén (a Hét Választófejedelem foga dó tulajdonosa) vette meg a telket, s az ő halála után egyik veje, Oberhäuser János építtetett rá házat, nagy valószínűséggel Brein Fülöp tervezői közreműködésével. Az 1838-as nagy árvíz utáni helyreállítást nevezetes építésszel, Pollack Mihálly al vé geztette el a család. Komarik kikutatta: a borkereskedő Oberhäuser Pollack apósának sógora volt... Egyébként a Nemzeti Múzeum építésze tervezte a szomszéd házat, a Király utca 11-et is, melyről éppen a BUDAPEST előző számában esett szó. S amelyről akkor még úgy látszott, a főváros ötvösművészei hoznak új életet falai közé, de azóta, hogy megörültünk ennek, kiderült, inkább egy szexbolt kerül majd a hajdani építtető rézműves család örökébe tulajdonosként... A Király utca 9. 1809-10 között épült, s késő-barokk, vagyis copf és klasszicista stílusjegyeket egyaránt visel. És ez az arculat teljesen rendben van! Tíz éve vette meg az épületet a VI. Kerület, vagyis Terézváros Önkormányzatától két angoltanár, Verasztó Lajos és Hencsei Kálmán. A tetőt éppen akkor javíttatta ki a kerület, de a ház más részei erősen elhanyagolt állapotban voltak. Az „Öreg Hölgy” – ahogy egymás között azóta is nevezik – két „testőre” az első emelet helyiségsorában nyelviskolát alakított ki, a másodikon pedig két lakást. A fürdőszobák, konyhák – természetesen – megfelelnek a mai igényeknek, de a filungos ajtók zöme, az ablakok spalettái, s maguk a kifelé nyíló külső szárnyakkal szerelt ablakok megmaradtak, miután leszedték róluk a sok festékréteget, és gondosan kijavították a hibáikat. A szobákban korabeli kályhák díszlenek, miközben számítógép és egyéb kortárs holmi is bőven található a helyiségekben. A tágas régi szobák hangulata és a mai ember igényei tökéletes összhangban élnek itt. Lehet eltűntetni a cső- és kábel-erdőt a kapualjakból, a házfalakról, lehet megtartani a praktikus kerékvetőket, lehet rendben tartani az udvart, ez itt bizonyított, s bárhol másutt követhető példa. Az udvarban még egy évtizede is volt egy autószerelő műhely. Mára eltűnt, s bár a telken van garázs, az meghúzódik az U-alakú épület takarásában, az ápolt kertben. Manapság valósággal elképzelhetetlen, hogy egy régi ház megmaradhasson úgy, hogy nem húznak rá emeletet, nem építik be még a tetőterét sem, pedig erre szokott jönni a régi részek felújítását is lehetővé tevő pénz. A műemlékes hatóság is rábólint az ilyen kezdeményezésekre, hiszen pénzbeli támogatásra mód nemigen van, s adókedvezmény Magyarországon még mindig nem adható ilyesmire! Valahogy pedig mégiscsak menteni kell(ene) az ország épített örökségét. Boldog születésnapot! Ráday Mihály Pest legrégebbi, a barokk korból maradt polgárháza a „Százéves étterem”, vagyis a Kriszt-ház épülete. De van (olykor sajnos csak volt) még néhány olyan, melynek átépített homlokzata őrzi 18. századi falait. Fogynak nagyon. Legutóbb a Reáltanoda utca 8. és a Nagymező utca 5. tűnt el, s van még egy barokk-gyanús ház a déli Váci utcában is. Így bizonyosnak mondható, hogy Pest második legrégebbi háza a Király utca 9. 35 BUDAPEST 2010 október
