Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Saly Noémi: Ég a város, ég a ház is...
it, a régi öntőházat és a nádor élelmiszerraktárait is. A kapucinusok templománál aztán a Duka ezred odavezényelt katonái a lakók segítségével végre megállították a tűz továbbterjedését. A tragédiát nemcsak a vészharangok, hanem a magasra emelkedő fekete füstfellegek is jelezték a szőlőkben dolgozóknak. Férfi, asszony rohant hazafelé, de már a dombtetőkről látták, hogyan válik semmivé az életük. Ott tudták a tűzben öreg szüleiket, apró gyerekeiket és minden jószágukat... Odalent pedig folyt a kilátástalan harc a lángokkal: víz híján sokan kínjukban borral próbálták locsolni őket, mindhiába. (Egy vízivárosi kisfiúról viszont följegyezték, hogy így sikerült életben maradnia: házuk pincéjébe menekült, s amikor a lángok már az ajtót nyaldosták, nagy lélekjelenléttel beütötte egy hordó fenekét...) Késő délutánra véget érni látszott minden borzalom, de újra felkerekedett a szél. A Szent Katalin templom még álló tornyában váratlanul felcsaptak a lángok, s mivel a tűzoltófecskendőket időközben máshová vitték át, nem volt mivel oltani: még a harang is leolvadt, a torony rádőlt a tetőre, azt beszakította, éjfélre már csak a csupasz falak füstölögtek. A rettegés még két teljes napig tartott: újra meg újra föltámadt a szél, hol itt, hol ott éledt föl a lappangva izzó parázs. Szerencsére időközben kijavították a hajóhidat, megérkezett Pestről az erősítés – az utolsó percben, mert a budaiaknak már jártányi erejük se volt. Kárfelmérés és újjáéledés Hogy pontosan hány halottja volt a katasztrófának, sose derült ki: a hivatalos jelentések 50 főt emlegetnek – őket látták meghalni, vagy megtalálták a holttestüket, de sokan lehettek, akik nyomtalanul, emléktelenül égtek hamuvá az üszkös romok alatt, sebesülés nélkül pedig talán senki se jött ki az égő házak közül. Külön említést érdemelnek a budai és a pesti háziezred katonái, akik napokon át hősiesen küzdöttek a tűzzel, és végezték az utómunkálatokat. A jelentések szerint közülük hárman haltak meg, kilencen súlyos, harmincan könnyű és tizenhárman égési sérüléseket szereztek. (A Hazai és Külföldi Tudósítások arról is beszámolt, hogy az Esterházy és a Duka ezred gránátosai a Víziváros megmentéséért kapott jutalmukból a hordó bort elfogadták, de a 300 forintot felajánlották a kárvallottaknak.) Az odaveszett életek mellett rettentő volt az anyagi kár: a Tabán 400 házából mindössze 40 maradt többé-kevésbé épen. A szűk utcákban nem volt hová menekíteni az értékeket: amit kivittek, ott lett semmivé, ami bent maradt, arra ráomlott az égő ház. Az épp szüretre készülő gazdáknak odavesztek a hordói, prései, edényei. A kereskedőknek odalett az árukészletük, kocsijuk, lovaik, a mestereknek a műhelyük, a szerszámaik... A Szent Katalin templom mögötti pékség emeletén, a pap-költő, Virág Benedek szobácskájá ban ott égett minden könyv és kézirat. Jó barátja, Horvát István írta: „Elégtek nála a magyar századoknak folytatásai, elégett nála az én 1382. évi magyar szentírásom is, melyet Révaim (...) másolt le. Elégett, s ezt leginkább szánom azon számos régi és új könyveim között, melyek nála hasonló sorsra jutottak.” Horvát – érthetően – kö zépkori magyar Szentírását siratja – sirathatjuk vele mi is –, de mit érezhetett páter Virág, amikor veszni látta óriási műve, a Magyar Századok közel ezer kéziratoldalát? Mindenesetre Isten akaratában megnyugodva nekiült – és megírta még egyszer... A korabeli újságok szerencsésebb esetekről is beszámoltak: Johann Schmidt műhelyében Lipszky Nemzeti Atlaszának huszonkét, egyenként 30 ezer forint értékű rézlapja a réznyomó-mester és felesége lélekjelenlétének, önfeláldozó gondoskodásának köszönhetően megmenekült – igaz, nekik eközben pár ruhadarabot leszámítva minden vagyonuk odalett. Az oltásnak, mentésnek és az újjáépítésnek is valóságos főszereplőjévé vált József nádor, „a legmagyarabb Habsburg”, aki épp a Helytartótanács ülésén vett részt a Várban, amikor megkondultak a harangok. Azonnal a helyszínre vágtatott, személyesen igyekezett csillapítani a pánikot, hatékonyan szervezte, irányította a védekezést. Meg is sérült, de amint fejsebét bekötözték, rohant vissza a tűzbe. Élete többször is közvetlen veszélyben forgott, egy gombkötő inaska pedig úgy halt mellette nagyon is hősi halált, hogy a főherceget még időben figyelmeztette egy omlófélben lévő falra, de ő maga már nem tudott kiugrani alóla. 13 BUDAPEST 2010 szeptember Tűzoltókocsi 1806-ból forrás: Budapest Főváros Levéltára József nádorispán arcképe és kézjegye
