Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Haba Péter: Nyit a Hungária
tárul elénk. Helyreállították, illetve műrészletei tekintetében rekonstruálták az előcsarnokból induló, s a galériára felvezető két oldallépcsőt, valamint a galéria fölött ívelő dongaboltozatszerű térlefedést, a kerámiabetétekkel együtt. A bejárati traktus mögött húzódó épületrész (a mostani lobbi) furcsa öszvér: részben az egykori szecessziós tér rekonstrukciójának tekinthető, részben annak geometrizáló módon leegyszerűsített, vázszerű visszaidézése. Itt három pillérszakasznyi hosszúságban visszaépítették a mozaikdíszes pilléreket, a fölöttük elhelyezkedő, díszes fémlemezekkel burkolt, domborműves tondókkal ékes gerendázatot és a színes üvegboltozatot. A csarnok további pillérszakaszainak helyén a tér arányaira és alapformáira emlékeztető, már a szálloda belső udvarában álló betonszerkezet tűnik fel – a kétféle építészeti megoldást üvegfal választja el egymástól. A kültéri szerkezet esetében a boltozat helyett futónövények számára készített huzalok feszülnek. Ami az új szárnyak karakterét illeti, az leginkább a környék építészeti világához való szelíd igazodással jellemezhető, melyben azonban érezhető az erősebb plaszticitásra való törekvés is. A Dohány utca és a Nyár utca sarkán álló szárny, illetve a Klauzál utcai tömb homlokzatait egyszerű téglalap alakú mezőkbe rendeződő raszter határozza meg; egyes ablakkeretek azonban az Ágoston-féle homlokzat kiugró kőtömbjeit idézve randomszerűen előreugranak, fokozva a fény-árnyék-hatást. A Nyár utcai homlokzat a szomszédos alacsonyabb ház irányába lépcsőzetesen visszalép, hogy a két épület illeszkedése zökkenőmentes legyen. A sarok hangsúlyát a fekvő formátumú, átforduló nyílások sávja és az üvegfalas tetőemelet előrelépő eleme hangsúlyozza. Az udvari homlokzatok a kelleténél talán illedelmesebben hagyják érvényesülni a szecessziós részleteket. A formálás száraz, semleges, amit azonban az udvarok szűkössége valamelyest indokolttá is tesz. Ezzel az új szállodával a város újabb nagy reményeket táplálhat: talán ez lesz az, amely végre valóban nyitott lesz a környékbeliek számára is, igazi közösségi térként lesz ismert, s nem válik zárvány nyá, melyben csak a bentlakó vendégeket látják szívesen. Bár sok az elvérzett kísérlet ezzel kapcsolatban, ez a szálloda – legalábbis építészeti kialakítása révén – szembe mehet az utóbbi évek budapesti gyakorlatával. ● 35 BUDAPEST 2010 július
