Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Zsidi Paula: Lábunk alatt a múlt
tudatosan, teljesen kiürítve hagyták el, feltehetőleg a 3. század végén.) A több száz négyzetméternyi mozaikot és falfestményt rohammunkában kellett kiemelni. Az elemekre vágott mozaikpadlókat múzeumi raktárban helyezték el, ahol egy részük még ma is pihen. A kiásott maradványokat a gyár tervezett építkezései miatt nem sikerült a felszínen tartani, a feltárások befejeztével egész területét visszatemették. Csak a 90-es évek derekán nyílt lehetőség rövid ásatássorozattal tisztázni a palota főépületét fallal körülvevő épületegyüttes kiterjedését. A váratlan eredmény: a korábbi elképzelésekhez képest jóval nagyobb, fallal körülvett terület állt a helytartó és környezete rendelkezésére. Szintén új eredményt hoztak a Kis-sziget öblében végzett búvárrégészeti kutatások, melyek az egykori kikötő cölöpsorára derítettek fényt. Egyelőre tisztázatlan, hogy a főépület mellett hány és milyen funkciójú épület állt a helytartó rendelkezésére, milyen létesítmények (fürdők, kertek) szolgálták kényelmét. A 90-es évek régészeti feltárásai után a területet feltöltötték, hogy zavartalanul működhessen az oda épült golfpálya. Beruházást megelőző feltárások folytak az elmúlt években a palota keleti előterében, az öböl keleti partján, a Nagy-szigeten. A próbakutatások szerint a római kori palotaegyüttes erre a szigetrészre már nem terjedt ki, azt inkább gazdasági céllal, a helyőrség vagy a helytartói hivatal ellátására hasznosították. Bár a Nagy-szigeti kutatásoktól elsősorban a helytartói palota környezete újabb részleteinek előkerülése volt várható, a feltárások szenzációját a szigetrész középkori használatát igazoló, árkokkal körbevett birtokközpont jelentette. Az aquincumi helytartói palota feltárása és bemutatása a régészek évtizedes álma, miközben a palota közelében ma az „Álomsziget” beruházás készülődik. Két álom – de melyik válik majd valóra? A trónörökös sétájának végén a Nagyszombat utcai katonai amfiteátrumhoz érünk. Aquincum egyik legnagyobb római építményéből ő csak a pincékben megbúvó hatalmas falazatrészeket csodálhatta meg. Az ókori falakra épült, különleges alakzatot mutató újkori épületek bontását követően, a 1940-es évek feltárásai nyomán tárult fel teljes nagyságában a római körszínház alaprajza. Arénája a Róma városi Colosseuménál is nagyobb, s falai közt nemcsak gladiátor-viadalokat, állathajszákat, hanem díszfelvonulásokat és katonai szemléket is tartottak. A feltárások után a jó állapotú falakat konzerválták, helyreállították. Ma forgalmas főútvonalak kalodájában hirdetik a római építészek nagyszerű munkáját. A körszínház környezetében az elmúlt években a szomszédos foghíjbeépítésekhez kapcsolódóan számos új feltárás történt. Így került elő az amfiteátrumból déli és keleti irányban kivezető útvonal s az utóbbit övező tabernasor (üzletsor) egy részlete. Ezekkel az utakkal illeszkedett az építmény a katonaváros déli részének városszerkezetébe, amelynek nyomait Óbuda utcahálózata a mai napig viseli. Rudolf ma többet, de mást látna Óbudán a római múltból. Másfélszáz év alatt több mint ezer feltárás történt, több tízezer négyzetméterre tehető a feltárt terület, s több százezer új lelet került elő. Évről évre előbukkan a múlt egy-egy részlete, de csak néhány kiemelkedő emlék válhat a modern városkép részévé. A 19. század közepétől kibontott és bemutatott emlékeket újra benövi a város. A városfejlesztés új feladatok elé állítja a régészeket, s kihívások elé állítja az építészeket. A várható nagy óbudai beruházások – az Aquincumi híd bővítése, a Gázgyári projekt, az „Álomsziget” – segítenek feltárni, ám ha nem kellő gonddal nyúlunk hozzájuk, veszélyeztetik is az emlékeket. Épp azokat, amelyekhez a magyarországi római limes részeként, a világörökségi cím várományosaként most különös figyelemmel kellene fordulni. Csak így fordulhat elő a 21. század elején is, hogy kiemelkedő személyiségek látogatása az óbudai „via Anticán” olyan „hírértékű” esemény lesz, mint egykor a trónörökös látogatása. ● Az archív képek forrása a múzeum 6 BUDAPEST 2010 július A felszedett mozaikpadló újra összeállítva az Aquincumi Múzeumban Az amfiteátrum feltárása a második világháború előtti időszak legnagyobb régészeti vállalkozása (Szilágyi János, Nagy Tibor 1940-43) fotó: Helyey Zsuzsanna
