Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - A címlapon: Helyey Zsuzsanna: Civilek a Magdolna negyedért
BUDAPEST 2010 június BUDAPEST belső kerületeiben már sok mindent eladtak. Erzsébetváros és Terézváros utcaképeibe már nem csak foghíjtelkek rondítanak bele, hanem újonnan – dózer útján – keletkezett foghíjakra épült (mit épült! „fejlesztett”!), a korábbi beépítéseken valahogy mindig brutálisan túlnövő új házak is, a Józsefvárosban pedig a Corvin-Szigony projekt előrehaladtával vadonat új negyed emelkedik ki a földből. Új negyedeket persze láttunk már korábban is: lakótelepnek, mostanság meg lakóparknak hívják őket, de ezeknek a felépítéséhez – Óbuda kivételével – nem kellett egy fél várost lebontani. No jó, egyet igen: a József Attila lakótelep elődjét, a Mária-Valéria telepet, ahol viszont csakugyan meddő próbálkozás lett volna építészeti értékeket keresgélni. Nem így a Belvárosban, ahol most olyasmi történt, amire azért nemigen volt még példa a város történetében. Eladtak egy utcát, tokkal-vonóval. A Bécsi utca teljes páros oldalát szép csendben, házanként felvásárolta egy magát „budapesti polgárnak” nevező vállalkozó, és most elő is rukkolt a Nagy Tervvel: lebontja az egészet, és egy neves angol építészirodával rakat a helyére hatalmas, egybefüggő épületegyüttest. A Bécsi utca 2. Bukovits Gyula eklektikus lakóháza – tervezője építette a Földművelésügyi Minisztériumot és a Köröndön az Andrássy-udvart. A 4. számú, volt Chemolimpex-házat Gulyás Zoltán tervezte, a hozzáértők a Belváros legszebb modern épületeként tartják számon. A következő, a volt Iparterv-székház 1949-ből való, talán ezért lenne a legkevésbé kár, ám a 8. szám megint jelentős alkotótól származik: Kallina Mórtól, aki sok egyéb között a Budai Vigadót, a vári evangélikus templomot és az ostromban elpusztult régi Honvédelmi Minisztériumot tette a városhoz. A 10. számú ház pedig egyszerre értékes építészet- és kereskedelemtörténeti emlék: Kármán Aladár és Ullman Gyula 1909-ben épült eklektikus-szecessziós bérházának alsó szintjein Fischer Mór áruháza, Budapest első nagyáruháza működött. Amikor egy épületről hirtelen lehullik a helyi védelem, cserébe viszont megjelennek holmi óriásmolinók, a városát szerető és mai vezetőit ismerő ember már csak abban reménykedhet, hogy kiderül valami óriási stikli, vagy még időben tönkremegy a beruházó. De ilyesmiről most szó sincs. A Belváros polgármestere a védettnél is védettebb politikai helyzetben van, a kerületi főépítészből könnyen lehet, hogy fővárosi lesz, a nagyot álmodó üzletember pedig hitel- és fizetőképesnek mutatkozik, így – ráadásul a Tervtanács 10:4 arányú jóváhagyásával – valószínűleg építheti, amit akar. Irgalmatlan méretű, vagy 50 méter magas, 16 szintes, utca fölött és alatt átnyúló épületet, 44 ezer négyzetméternyi üzlettel, irodával, szingapuri minta nyomán a tetőre helyezett Zeppelinre emlékeztető szállodával, 320 parkolóhellyel és nagy, a tervekben nyilvánosnak ígért tetőkerttel. Miközben ars poeticája szerint azt vallja, „csak olyan ingatlanfejlesztéseket érdemes megvalósítani, amelyek a várossal, az itt élők igényeivel összhangban vannak, figyelembe veszik a pesti belváros értékeit és hagyományait, ugyanakkor hűen tükrözik a mai modern építészet jegyeit, és európai arculatot és rangot adnak Magyarország fővárosának.” Ahhoz, hogy ez a monstrum megépülhessen, meg kellett szüntetni a Fischer-áruház védettségét. Módosítani kell(ett) a kerületi rendezési tervet. Nem felel meg a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatnak sem, így azt is fazonírozni kellene a kedvéért, sőt módosítani kell az Országos Településrendezési és Építési Követelmények címet viselő kormányrendeletet is, minthogy annak több pontjával ugyancsak ellentétes. Épeszű város nem így működik. Épeszű városban hosszú távú fejlesztési elképzelések vannak olyan területekre, ahol azért kell fejleszteni, mert onnan hiányzik valami, mert elmaradottak, mert lepusztultak, mert üresek. A sűrűn beépített Belvárosból nem hiányzik egy újabb, minden eddiginél nagyobb irodaház, nem hiányzik szálloda, nem hiányoznak új üzletek és újabb autók. Innen felújító szándék, gondos kéz és erre szánt forrás hiányzik. Eddig úgy tűnt, a megaprojekt megálmodója épp ebben jeleskedik: gyönyörűen rendbe hozott egy – most már Deák Palace-nak titulált – házat a most már (milyen jogon is?) Fashion Streetnek titulált Deák Ferenc utcában, amelyet szintén példásan rendbe hozott. Nagy és jó dolgot tett ezzel, de mintha úgy képzelné: zsebében a kerület, a város, ezután neki már bármit lehet. Hogy miért nem a megkezdett úton akar továbblépni, miért akar értelmetlen pusztítás árán olyasmit építeni, amit a valóban korszerű építészeti gondolkodás már rég elavultnak és kártékonynak ítél, nem tudni. Mindegy is. Az igazi kérdés az: felülkerekedhet-e a pénzzel szemben törvény, erkölcs és józan ész, vagy mindezeknek már minden szinten végképp híjával van egyre védtelenebb városunk – BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIII. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô és e szám szerkesztője: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága és az támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Civilek a Magdolna negyedért (36. oldal) A hátsó borítón: Búcsú Rónay Egontól (22. oldal)
