Budapest, 2010. (33. évfolyam)
6. szám június - Rákos Katalin: Eiffel téri kert és irodaház
A Teréz körútról hosszú rámpa vezet le a tavaly szeptemberben átadott Eiffel térre. A lejáró hosszúsága és keskenysége miatt innen furcsán hat az utcaszinthez képest mélyített tér – a megoldás nem ébreszt hívogató érzést. Aki végül mégis úgy dönt, hogy megnézi a városnak ezt az új szögletét, tágas kertben találja magát. A 4800 négyzetméteres közteret az Eiffel iroda 19. század végi pályaudvara keretezi három oldalról, és az új Eiffel téri irodaház zárja le a historizáló postaépület felé. Tervezője Karádi Gábor (Land-A Kft.). A téren egyelőre csak a rendre felügyelő biztonsági őrök és az itt dolgozók lézengenek. Az arrajáró talán nem is merne a fűbe telepedni. Pedig lehet, erre a célra alakították ki a pályaudvar felől három oldalról teraszosan megformált terepet. Padok nincsenek, helyette lépcsők számtalan formája, fából, műkőből, de leginkább zöld fűvel borított földből. Meghagytak néhány fát, melyek most így az induló kert levegőjét, hangjait gazdagítják. Ezeken kívül is számos fa, bokor – lombhullató, örökzöld egyaránt – tarkítja a mértani formákból alakított kertet, esetlegesen szétszóródva a rendet lazítják. A tér és az épületek együttese a lejjebb fekvő részeken ücsörögve élvezhető leginkább. Itt érezni lehet a víz közelségét, ami csak visszafogott mértékben van jelen: a tér Eiffel téri kert és irodaház szöveg: Rákos Katalin, fotó: Sebestyén László 27 BUDAPEST 2010 június
