Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - Bajor Zoltán: A természet (védelem) városi határai
1873-ban mintegy kétszáz (pontosan: 194) négyzetkilométer az újonnan egyesített főváros teljes területe. Az ekkor kezdődő nagyszabású építkezések máig meghatározzák a mai belváros képét, s az iparosodás és a népességnövekedés következtében ekkortól kezdtek először jelentősen csökkenni a természetes és természetközeli életterek. 1950-ben hozzácsatolták a régi Budapesthez az elővárosokat és 23 agglomerációs köz séget, így közigazgatási területe csaknem megháromszorozódott (525 négyzetkilométer, majdnem annyi mint a kereken hatszáz négyzetkilométer felületű Balatoné!). Más számösszefüggések ugyanakkor azt mutatják, hogy az egyesítést követően és az 1950-es területnövelés után több hullámban bekövetkezett, látványos építési beavatkozások ellenére e hatalmas területnek csupán kis részét lakják a fővárosiak. Ma 34,7 százaléknyi a lakóterület (és ebből is csupán 26,6 százaléknyi a tömör beépítésű negyedeké), miközben a határok közti világ több mint negyedén (28,1 százaléka) mező-, illetve erdőgazdasági művelés folyik. Ezek a mind mostanáig beépítetlen területek látszólag a periférián fekszenek, s már jóval az ötvenes évek előtt felkeltették több neves kutató figyelmét, elsőkként irányítva rá az érdeklődő közönség figyelmét arra, hogy egy metropolisz nemcsak kulturális, de természeti kincsekben is bővelkedhet. Ezek egyik vonulata persze már évszázadok óta ismert – gyógyforrások, barlangok – jó részük viszont behatóbb tanulmányozást igényelt. Ennek a munkának – főképpen az 1800-as években és az 1900-as évek elején – több jeles művelője is akadt, elsősorban a sajátos növényvilágot kutatók értek el szép eredményeket. A kép szétesett Nos, a klasszikus korszakok kutatónak utódai az utóbbi fél évszázadban újabb, a városfejlődés tendenciáival összefüggő jelenségekkel kellett hogy szembenézzenek. A második világháború után, már a hatvanas évektől új és új üzemek, lakótelepek létesültek a a külterületeken, s bár a rendszerváltás után a gyárak többnyire végleg bezárták kapuikat, egyre több lakópark, bevásárlóközpont épült, tovább csökkentve az egybefüggő zöldfelületeket. A budai részeken jól láthatóan egyre feljebb kúsznak a hegyoldalakon a házak, az eredeti növénytakaró itt is visszaszorul. A természetközeli városi élőhelyek e folyamat során szétszakadoznak, elkülönülnek egymástól, a közöttük történő átjárást biztosító „zöldfolyosók” eltűnnek, számos élőlény számára lehetetlenné válik átjutni az egyik területről a másikra. Ennek hatására a korábban egységes, összefüggő növény- és állatpopulációk is felaprózódtak (felaprózódnak), puszta fennmaradásuk is veszélybe került. Szerencsére azonban az ezzel foglalkozó szakemberek és lelkes magánszemélyek munkájának köszönhetően az utóbbi hatvan-hetven esztendőben számos helyszínt, fát, geológiai képződményt vontak védelem alá. Ezek a védett objektumok örökségünk valódi kincstárai, amelyek az európai nagyvárosokat tekintve is egyedülállóvá teszik a változatos természeti képét megőrző Budapestet. A főváros élő értékeit ma kissé bonyolult felépítésű állami és civil szervezeti rendszer védi, óvja a káros hatásoktól. Az intézmények azonban sokáig nem, vagy csak alig kommunikáltak egymással, jórészt egymástól függetlenül működtek. Szerencsére mára a a párhuzamos munka gyakorlatilag megszűnt, az erőfeszítések összehangolása, például a közönség bevonása tekintetében, egyre eredményesebb. Ilyenformán talán elmondhatjuk, hogy Budapest természetvédelme, a védett értékek kezelése nagyrészt megoldott. De azt is, hogy világunk természetes szigeteire számos veszély leselkedik főleg, mert lakói A természet(védelem) városi határai Bajor Zoltán A főváros védi természeti értékeit. A program minden elemében hivatalos. Ami azt jelenti: Budapest igazgatása és vezetése tudatos erőfeszítéseket tesz, hogy átmentse azt a gazdag élő örökséget, amelynek sorsát és jövőjét, túlélését a legutóbbi évtizedekben már a közönség olykor kártékony közömbössége fenyegeti. Pedig az, amit a polgár folytonosan számon kér, hogy otthona, a város élhető legyen, sok vonatkozásban attól is függ, mit teszünk mi magunk élő világa megismerésének és megőrzésének érdekében. Szerkesztőségünk a lap májusi számával útjára bocsátja a közömbösséget információkkal, tudással megváltoztatni célzó új sorozatát. Szerzője Bajor Zoltán, aki ötven év szünet után, 2009-ben tette közzé a téma újabb monografikus feldolgozását, Budapest természeti kalauza címmel. 7 BUDAPEST 2010 május ZÖLD? PARDON... A város látképe a Tündérszikla felől. A házak közrefogják a megritkult erdőfoltokat