Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Fekete József: Fejezetek egy feledésbe merült rend történetéből
nács azzal fogadta el az ajánlatot, hogy ez a közterület beépítetlen marad, s hogy egy szobrot is állítanak díszéül. 1729. február 21-én le is tették az alapkövét, majd ugyanebben az esztendőben, Úrnapján, június 16-án készen állt Szűz Mária szobra, a kor ízlésének megfelelően oszlopra állítva. 1738-ban a szervita közösséget konventi rangra emelték, perjellel az élén, az első Krauscher M. Adalbert lett. Az ausztriaimagyarországi rendtartomány főperjele ettől kezdve többnyire a pesti rendházban tartózkodott. Itt őrizték a rendfőnökség iratait is. Az 1739-es pestisjárvány sokat használt városi tekintélyük megerősödésének. Ehhez megint csak egy szép városi történet fűződik. A magisztrátus és a helytartóság is határozott intézkedéseket léptetett életbe, így többek között berendeztek egy kórházat, kórházvezetővel és négy betegápolóval. A járványt azonban nem sikerült megállítani, hamarosan annyi volt már a beteg, hogy még egy magánházat is bérbe kellett venni számukra. A kormányzat erélyes védekező lépéseként Bécsből egy orvos érkezett Pestre, Sallier , akinek honoráriumát a városnak kellett fizetnie. Ugyanakkor egy lelkipásztorról is gondoskodni kellett, aki önként vállalja a veszélyes szolgálatot. A feladatra a szervita Sarkander atya vállalkozott. Ké sőbb Stanislaus atya is csatlakozott a be tegápolókhoz. Június 11-én érkezett a hír, hogy Sarkandert megfertőzte a kór, és a tanács most már a klérussal együtt szánta rá magát az újabb drasztikus lépésre: be kell zárni a város minden templomát, kápolnáját. Misét csak a Szentháromságoszlopnál, szabad ég alatt mondhattak, éspedig csak a szerviták. A járvány intenzív terjedése miatt ezek a szabadban tartott, rendkívüli áhítatok egyre több embert vonzottak. Szeptemberben a pestis alábbhagyott, októberben pedig úgy tűnt meg is szűnt: Sarkander, aki szerencsés felgyógyulása után tovább folytatta a lelkipásztorkodást a kórházban, október 19-én visszatért a kolostorba. Stanislaus atya viszont, aki átvette a járvány áldozatainak lelki gondozását, október 26-án maga is megkapta a fertőzést, és bele is halt. Novemberben a járvány már újra olyan méreteket öltött, hogy a kórházat ismét ki kellett nyitni, a templomokat pedig ismét bezárni. A lelkipásztori teendőket Adalbert atya vette át, aki – mint a feljegyzések tanúsítják –, a magyar, német és a tót nyelvben egyaránt járatos volt. 1740. március 19-én, a 253 áldozatot követelő járvány elmúltával a várost legfelsőbb engedéllyel felszabadították a zárlat alól, egyúttal ugyanezen a napon Pest plébániatemplomában ünnepélyes hálaadó istentiszteletetre került sor, amelyet nem más, mint a szervita rend perjele tartott, Sarkander és Adalbert atya segédletével. Úgy is összefoglalhatjuk, ami történt, hogy a szerviták a betegek körüli szolgá-36 BUDAPEST 2010 március Az átépített templom és kolostor 1900 körül A kórház igazgatója tiszttársaival... ...és a tanulmányi ház növendékei (1916) forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
