Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Marafkó László: Emlékkötet Kosáryról
Tüneményes tudományos kezdés után Kosáry Domokos akár meg is sértődhetett volna az életét többször is jócskán kitérítő 20. századra, de ő azt a következtetést vonta le s hirdette, hogy botorság volna a világtörténelemre megharagudni. Az Eötvös Collegium, a tehetségéből sokat sejtető Görgey-könyv, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem tanszéke után (ahol éppen egyik mestere, Szekfü Gyula katedráját örökölte meg fiatalon) jött a negyvenes évek végén a kiebrudaltatás a tudományos életből. Ötvenhatos tevékenységét követően pedig a börtön, aztán a történeti kutatás kényszerű „pályaszéleiről” az óvatos lassúsággal engedélyezett visszatérés, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tiszte koronázott meg 1990-ben. A tudóstestületet nagyon is válságos időszakában, két cikluson át kormányozta. Barátai, kortársai, tanítványai – történészek, művészek – kerek évforduló nélkül is emlékkötettel adóztak neki: Hommage à Kosáry Domokos címmel jelent meg a – szintén „szellemi gyermekei” közé tartozó – Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia gondozásában. Ebből olyan sokoldalú, jelentős személyiség élő portréja kerekedik ki, aki szenvedélyesen volt higgadt és bölcs s bölcsen szenvedélyes, európai módon magyar, s magyarságát soha nem feledve európai. Aki, ha épp akarja, válhatott volna széles látókörű politikussá, mi több, államférfivá (nem véletlenül kérte fel a háború alatt Teleki Pál bizalmas külföldi misszióra). Ő a tör ténelem számbavételét választotta, ám ha úgy fordult az idő, sosem hátrált meg a közéleti cselekvés elől. Szellemi tekintélyén alapuló személyes bátorságáról, külső és belső eleganciájáról számos adoma kering. Az egyik történet a negyvenes évek második felében játszódik. A Rákosi-korszak befolyásos történésze, Andics Erzsébet egy Görgey-konferenciát arra kívánt felhasználni, hogy Kosáryt és álláspontját bírálják. A történész ugyanis nem tekintette a tábornokot bűnbaknak a szabadságharc elbukásáért. Andics úgy látta, hogy ellenfele nem hajlandó az „önkritikára”, s az ülés után vészjóslóan megkérdezte: „Most meg van elégedve ma gával?” Válasz: „Nem, asszonyom, nekem súlyos lelkiismeret-furdalásaim vannak. ... ez az előadás, ugye, a szabadságharc bukásának katonai okairól szólt. De ebben nagyobbrészt az én hibáimról volt szó. Arra gondoltam, hogy ha én egy kicsit jobban igyekszem, megnyerjük a szabadságharcot.” Mint szuverén egyéniség, a két világháború közti szellemi elit nagyreményű tagjaként akkor és később is mindvégig kritikus szemmel nézte korát, s úgy tartotta: Magyarország sorsát, helyzetét csakis nemzetközi folyamatok részeseként, ösz szefüggések hálójában szabad megítélni. Így az sem véletlen, hogy az MTA élén az ő nevéhez fűződik a Collegium Budapest létrehozása, egy gyönyörű épület megszerzésével a várban. A princetoni stílusú Institute for Advanced Study az első ilyen jellegű intézmény volt ebben a régióban, s hozzájárult a magyar tudományosságnak a nemzetközi vérkeringésbe való visszakapcsolásához. Különlegessége a kötetnek az a két dokumentum, amelyet Kosáry dolgozott ki a második világháború után a magyar békeszerződés előkészítésekor követendő taktikához és stratégiához. Már csak gondolati játék, hogy ha egy ilyen formátumú egyéniség valóban politikai szerepvállalásra adja a fejét, talán a rendszerváltozás egyes folyamatai is tisztább formát ölthettek volna... ● Hommage à Kosáry Domokos. Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Szerk.: Ferch Magda – Ormos Mária. 5900 Ft. 34 BUDAPEST 2010 március Emlékkötet Kosáryról Marafkó László Kosáry Domokossal 2007 augusztusában publikált interjút, Zeke Gyula tollából a BUDAPEST. Akkor készült Sebestyén László felvétele is. A Nagy Budapest Törzsasztal sorozatban megjelent beszélgetés – amelynek írásaival a város nagyhatású polgárait mutattuk be olvasóinknak – néhány hónappal a halála előtt jelent meg. Ez volt az utolsó üzenete életéről, s annak otthonáról. Azoknak, akik polgárokként hosszú évtizedeken figyeltek gondolataira, szavaira, rá magára, a megélt történelem professzorára.
