Budapest, 2009. (32. évfolyam)
4. szám április - Buza Péter: Vidám színfoltok a városban
Márciusban, amikor har -minc kockájával bemutattuk azt a nagyközönségnek címzett propagandafilmet, amelyet a BKV megbízásából 1973 körül írtak meg és forgattak le az ismeretlen alkotók, a HÉV járatait ünneplô két képpel hagytuk félbe a budapesti tömegközlekedés akkori jellemzôinek bemutatást. Innen folytatjuk most, ide iktatva még néhány fotográfiát a helyi érdekû vasútról – meg a narrátor egyetlen tárgyilagos mondatát. Az ország népességének egyötödét magába tömörítô metropolisz központját száztizenkét kilométer hosszan HÉV vonal is összeköti peremvárosaival. A mai BKV gondo zásában megjelent nosztalgiaalbumból (Legát Tibor: Közlekedik a fô város) tudható, hogy Budapest elsô helyiérdekû vasútvonalán – a Közvágóhíd és Soroksár között – 1887. augusztusában indult meg a forgalom, és hogy 1900-ra lényegében kialakult a már-már teljes fôvárosi – vagy mondjuk inkább: a fôvárost és az agglomerációt kiszolgáló – hálózat (bár a csepeli vonal például csak a háború után épült ki), amely aztán 1923-ban a vasúttól elválva a BSZKRT tulajdonába került. Ez itt most egy olyan mondat, ami biztosan kiegészítésre szorulna, ha itt és most ennek az ágazatnak a históriáját terveznénk bemu-13 BUDAPEST 2009 április Vidám színfoltok a városban Buza Péter RETROJÁRAT
