Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Fröccsest a kávéházban
Őszbe fordulván az idő, a közelítő télre várva határozott úgy a Nagy Budapest Törzsasztal néhány hangadója, hogy szokásos összejöveteleik egyikét, az októberi kedd estét a fröccs legkülönfélébb változatai élvezetének megismerésére szentelik. Tették ezt abból a megfontolásból, hogy tudvántudják: a kávéházi kultúrától, az asztaltársasági hagyományoktól egyáltalán nem áll távol ez a gazdag világ, sőt! A bor, bármivel együtt fogyasztva, senkitől se állhat távol, akinek fontos, hogy ne csak éljen, ne csak igyék, de tudja is, hogy mit cselekszik. Megkérték hát Deák László t, a szódás ipartes tület rangos mesterét, hozzon elegendő és behűthető szódát – mert a fröccsöt ásványvízzel készíteni bűn az emberiség ellen! –, s megkértük a Spinozát, hogy készüljön jó és magyar és száraz borokkal az eseményre. Aztán összegyűltünk, néhány jó ivó Kadarka-körös barátunkat is asztalunkhoz invitálva, és ki-ki kipróbált egy-három féle keveréket. Néhányra ésszerűségi okokból nem kerülhetett sor: a Krúdy-fröccsöt (9 deci bor egy deci szódával), a Maflást (másként Beöntés: fél liter bor és fél liter szóda) és párját, a Nagymaflást (ahol ezeknek a mennyiségeknek a duplája mutatkozik), a Csattost (1 liter bor, fél liter szóda), a Lámpást (1,5 liter bor és fél liter szóda) senki se merte vállalni. Majd talán később, ha belejövünk a gyakorlatba. De e hiányosságot bőven pótolja, hogy megalkotott a társaság egy eddig nem jegyzett típust is, méghozzá két változatban. A Kis Törzsasztal Fröccsöt és a Nagy Törzsasztal Fröccsöt. Hogy ezek mit tudnak? Kiderül, ha elolvassák ennek a szép novemberi estének a kivonatos jegyzőkönyvét. DL: A Nagyfröccs a nagy klasszikus. A legkedveltebb és a legismertebb mind közül. Akikkel én a mai vendéglátóiparban eddig kísérleteztem azzal kapcsolatban, hogy vajon ismerik-e valamelyiket a hajdan igen gazdag választékból, ezt bizonyosan mindenki tudta. Mit szólsz hozzá? BP: Nagyon kellemes, a szóda könnyű lebegést ad az így megkoronázott borhoz. De azért határozottan érezni a bor erejét, izgalmát, testét. Mert hát két deci került a pohárba, hogy aztán egy deci szódával felizgassuk. Igen kellemes, már már jellemes összhatás, de a határozott borélvezetre is ad esélyt, miközben mégse bort iszunk. Sőt. DL:Angelus úr, látom, hallottam, Hos z szúlépést kért. Nekem a kedvencem. Főleg forró nyári napokon. Most persze november van, és bár kellemes itt a hőmérséklet, és egyre melegebbünk lesz, de nincs kánikula. Ám hogy mégis milyen nagyszerű ez a keverék – egy deci bor, két deci szóda – bizonyítja: önmaga. Ráadásul, ha az ember megiszik egy hosszúlépést, csak igen gyenge karakter üti ki vele magát, de még ő is felfrissül bizonyosan. BP: Vörös vagy fehér a bora? DL: Erről komoly, szinte akadémikusszintű viták folynak szakértői körökben. És valóban sokan állítják, hogy a vörösbor alkalmatlan a fröccsözésre. Ezzel nem értek egyet. A jó kadarka már miért is ne lenne kiváló fröccsbevaló!? RM: Nem is a vörössel vagy a fehérrel van a probléma. Hanem a jó kadarkával. Én bizony nem rontok el egy Takler-kadarkát a szódával. BP: Rossz borból, barátom, éppen lehet, de nem szabad! fröccsöt készíteni. RM: Mélytüzű, testes vöröset felspric celni!? BP: Ha mély tüzű, és nehéz-testes, akkor az viszont nem igazi kadarka. De azt hiszem ennek kitárgyalása inkább a Kadarka Kör asztalához illő téma. Mit mondasz, Robi? AR: Nagyon jó fröccsnek a vörösbor, és hosszúlépésnek is. Ahogy kortyolgatom, az jár az eszemben egyébként, amit régóta tudok: fröccsöt csak kiváló alapanyagokból lehet előállítani. Ez itt például a Nyakas pince kadarka rozéja. És simogatóan jó. RM: Beszéljünk akkor most az enyémről. Két deci szóda egy deci szódával. Merthogy hamarosan hazamegyek, s jön hozzánk a nászom, amikor is kinyitunk majd néhány palackkal. És akkor iszom meg majd a borrészét a fröccsömnek... BP: Legyen akkor ez a Ráday-fröccs. És rendszeresítjük is, azzal a feltétellel, hogy Mihály itt, a Törzsasztalnál, ha megszomjazik, csak ezt ihatja... De te, Laci, most nyilván boldog vagy! DL: Éppen azt akartam mondani, hogy Ráday urat beiktatjuk a szódás iparosság hivatalos védőszentjei közé. BP: Ámen. Tegyük hozzá: ez lesz a fröccssorozat legszerényebb tagja mostantól. S biztosan jobb, mint Ruffy Péter kreálmánya, a színészfröccs. Amely tudvalevőleg két deci szóda, s az is langyosan... ZGy: Abban a szerencsés helyzetben va gyok, hogy engem gyerekként még elküldtek szódáért, s így jól emlékszem azokra az időkre, amikor még a szódásüvegnek egyetlen alkotórésze se készült műanyagból. Azóta aztán meg kellett érnem azokat a stációkat is, amelyek során teljesen leépült ez a kultúra, egészen odáig, amíg az itt, az asztalon is forgó, teljesen műanyag változatig el nem jutott. De ez önmagában 35 BUDAPEST 2009 december CIVILIÁDA Fröccsest a kávéházban
