Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Horváth Júlia Borbála: Töki pompos
téren a kempingasztalon kirakodók nem rúghatnak labdába. Ahogyan a forraltborászok sem teljesen, ugyanis kizárólag cserebögréstül vehető igénybe a szolgáltatás, ötszáz a betéti díj, újratöltés esetén elég csak odanyomni a csaposnak, hogy: még egyet, mester. – A közönség szereti szétdobálni az elhasznált poharakat, ezért igyekszünk környezetkímélő megoldásokat alkalmazni. Igen, a bögremosószer tekintetében is... – de ennek boncolgatását már Karácsonyné is nem enyhe demagógiának érezte, ezért éles kanyarral levált a témáról, és a borkatlan-látogatás után a mágneses malackák standja felé vette az irányt. Ahol is sok ismerőst talált. Például a fuszekli-árust tavalyról, a kosárfonót, aki amióta nem találkoztak, kifejlesztette a sötétkék-zöld és a vörös cirkú seprűt, a cserepest, az ékkövest és az üvegzenészt, ki a decemberi nagyüzemre tekintettel újrahangolta, vagyis töltötte összes vizespoharát. Karácsonyné elégedetten megkezdte aznapi negyvenkettedik körét. A déli színpadra ezúttal csak futó pillantást vetett; a nagybőgőssel különösen elégedett volt, hogy ebben a nyirkosfagyos időben képes kesztyűbe menekített ujjakkal belecsapni a húrokba. Egyszerre két szaxofonos is recsegtetett, és azt már tényleg nem lehetett bírni idegekkel, de főleg hidegekkel, s többen zenei világuk újragondolásán törték a fejüket. A belső kiskörútra tévedvén Karácsonyné végre elszánta magát, és megkóstolta az ungherese pizzát (lásd: cím), mely nem más, mint kenyértésztára ültetett szalonnadarabok tejföllel nyakon öntve, ízlés esetén fokhagymamaszattal bemázolva. Legkésőbb a második falatnál az evők csodálattal hümmögtek az ég felé, és zsírbajuszkáikat kettépödörve bólintgattak: – Micsoda konyha ez, barátaim, mi-csoda konyha! – Szépek a hazafias tárgyak is – kapcsolódott Karácsonyné gondolataihoz egy süveggel ellátott eladó – tilinkót, szűrt, íjat, facímert tessék, gyártótól – és Karácsonyné úgy érezte, tartozik ennyivel Kálmán bácsinak, és semennyi unszolás után vásárolt családi Kálmán bácsinak egy Nagy-Magyarországból kivehető Kis-Magyarország alakú vágódeszkát. – Látja, egyet vesz, mégis kettőt kap – mutatta a vágódeszka működését a süveges, és Karácsonyné nem merte megkérdezni, hogy ennek most örülni kell vagy bánkódni rajta, inkább újabb ismerkedésbe kezdett. A jólszituált házaspár bevezette személyes miliőjébe a körülállókat, már a receptmesélésnél tartottak, amikorra az is megtudható volt, ki, mikor, mit és hogyan: – Nekem egy napon van karácsony a születésnapommal – szólt így férjuram – akkor reggel azzal kelek, hogy nyújtózkodom egyet, és azt mondom: úgy örülök, hogy éppen a születésnapomon születtem! – Olyankor én megsimogatom a nagy buksi fejét, immáron harmincegyedszer, mert azóta vagyunk együtt azon a napon – folytatta kisfeleségem, és Karácsonyné a sikamlósabb részeket megelőzendő, továbbállt. Volna, ha kérdező nem érkezett volna: – Jaj, nem tudja véletlenül valaki, hogy egyik régebbi mobilos karácsonyi reklám zenéjének mi a címe? Annak, amelyikben még a Schumi is szerepelt, és valami olyasmiről szólt, hogy a fa alatt mindenki ott lesz. De angolul beszéltek, és nem teljesen értettem – az újgenerációs kérdésre senki sem ugrott megnyugtató válasszal, sokkal inkább szociális témák kerültek előtérbe, például, hogy ki mennyit szán idén a csereajándékozásra (értsd: igyekszem annyit adni, amennyit kapok), az összegek csúnya mélyrepülése és a járulékos bér-, illetve árpanaszok végül tipikus állásfoglalást eredményeztek, ilyeneket: – Nem vagyok oda a karácsonyért – és: – Képmutatás az egész – vagy: – Minek ekkora hajcihő? Addig nyújtózkodj... – ...de meddig? – így a karácsonynék, s emígy a másfélenék: – És még azt sem tudom, hogy nálunk lesz-e az összejövetel vagy a családnál. Jó lenne, ha nálunk lenne, mert szeretnék végre saját karácsonyfát. Ez lenne a férjemmel meg a lányommal az első önálló ünnepünk. – Addig jó, míg az ember hisz a Jézuskában – csak mellékesen röppent a megjegyzés, alkotója pedig egykedvűen üldögélt tovább a pultmögötti kissámlin, miközben keze megcímezte a „cipősdoboz akció” legújabb ajándékadományának feliratát: HÉTÉVES KISFIÚ RÉSZÉRE. ● 7 BUDAPEST 2009 december
