Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Rokob Tibor: Apa, az örök fotográfus
utolsó Németországba tartó vonat. A Kinszki család négy tagja, Judit apja, bátyja és két nagynénje is ezen a szerelvényen voltak. Gábort Buchenwaldba érkezve levetkőztették, és addig locsolták hideg vízzel, míg meg nem fagyott. Édesapja haláláról ugyancsak szemtanúk szolgáltak információkkal, ezeket később a Vöröskereszt is megerősítette. Judit nyolcvannégy évesen elhunyt édesanyja sohasem nyilváníttatta halottnak férjét. Inkább lemondott az özvegyi nyugdíjról és az árvasági segélyről. Lányával együtt előbb megjárta a gettót, majd a zuglói házból kézikocsin húzták át a család valamennyi holmiját a Liszt Ferenc tér 2-es szám alatti pápai védett házba, ahol mindkettőjüknek sikerült túlélni a vészkorszakot. Kinszki Judit életének központjában ma már tízhónapos dédunokája, Jakab áll (Már áll!) A kiegyensúlyozott, boldog asszonytól sokan megkérdezik, hogyan tudta megőrzini kedélyét, emberszeretetét: – Talán ép pen azért, mert annyi mindent megéltem, jobban meg tudom érteni az embereket. A szenvedéseiket, viselkedésüket, indokaikat. Én magyar zsidónak határoznám meg magam. Ez polgár-voltom hagyománya. A műveltség, a tolerancia, ez emberek iránti érdeklődés. Sokszor kérdezték, hogy miért maradtam itt ötvenhatban. Lehet, hogy furcsa, de engem a nyelv és az irodalom tartott itt. Nem tudnék egy olyan országban élni, ahol nekem fontos verssorok senkinek nem jelentenek semmit. ● 9 BUDAPEST 2009 november Róna utca 121. Családi idill Kinszki felvételén fotó: Sebestyén László forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
