Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Tosics Iván: Barangolás - Kelet-Közép-Európa városaiban
a hiány enyhülése miatt – ezek a beruházások néhány év alatt lényegében véget értek. Hozzá kell tenni, hogy Angliában az építési elôírások nagyon lazák voltak, a magasházakat javarészt magáncégek építették, rövid betanulási idô után, idô és költség minimalizálására törekedve. A kelet-európai szocialista országokban éppen ekkor, a hatvanas évek végén kezdôdött meg a lakótelepi kurzus. Az elôírások szigorúbbak voltak, és az állami cégeknek bizonyítaniuk kellett ezek betartását. A szocialista országokban viszonylag jó környezeti sztenderdek alkalmazásával dolgoztak, jelentôs zöldterületekkel és jó oktatásiintézmény-hálózattal. A lakások mérete azonban kicsi volt, nagyon szûken határozták meg a parkolási normákat, és a környezet egyhangúsága is igen hamar bírálatok tárgyává vált. Ezeknek a magyarországi programoknak 1980-as évekbeli visszaesését és gyors felszámolását mégsem ezek a jelenségek és hatásaik okozták, hanem a gazdasági válság, aminek következtében a bôkezû panel-szubvenciót meg kellett kurtítani, és külön támogatás hiányában vesztett is a többi lakásépítési formával szemben. De miközben nálunk gyorsan megtörtént a váltás, más szocialista országokban sokkal tovább kitartott ez a program. A panel felújítása Közismert az a vélekedés, hogy a paneles házakat csak néhány évtizedes idôtartamra építették. Az igazság ezzel szemben az, hogy a megfelelôen megépített házak akár száz évig is fennállhatnak, amennyiben megfelelô a karbantartás és rendszeres a felújítás. Az 1970-es években építetteknek már elérkezett a huszonöt-harminc évenként esedékes „felújítási ciklusideje”, érdemes tehát megnézni, mi történik velük. A poszt-szocialista országok e szempontból három típusba sorolhatók. A legjobbak a németek. Az újraegyesítés után (rövid tépelôdést követôen, amikor megvizsgálták, majd elvetették a bontás alternatíváját) elhatározták, hogy tíz éven belül minden kelet-német paneles épületet felújítanak. A lakások csak nagyon kis hányada került magánkézbe, ehelyett a lakásfenntartó vállalatokat privatizálták. Az állam és a tartományok a felújítást támogatták, a bérlôknek pedig sokkal magasabb lakbéreket kellett fizetniük, amihez viszont jövedelem-függô támogatást kaptak. Mindezek eredményeként a 2000-es évek közepére a volt NDK paneles lakásállományának há-37 BUDAPEST 2009 október 2. Budapest, Örs vezér téri lakótelep, 2009 3. Bulgária, Dobrich városának egyik lakótelepe, 2009
