Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Kalauz - Kirschner Péter: Sorsfordító
erdôk összetákolt kalyibáiban, elhagyott üzemépületekben, gazdátlan nyaralókban, melléképületekben húzzák meg magukat. Ilyen helyeken találhatók leginkább a hajléktalan családok. Van munkájuk, ha leginkább alkalmi is. Ameddig lehet, együtt maradnak. Bessenyei György meggyôzôdése, hogy a lehetetlennek tûnô körülmények között is lehet tisztességesen nevelni a gyerekeket. Ez a szülôi kötelezettség akár ösztönözhet is, hogy a család megpróbáljon helyzetébôl kitörni. A Sorsfordító családtámogatási program keretében másfél évig kapják a pénzbeli juttatást, a tanácsadást, mentális segítséget és a folyamatos figyelmet. Bármelyik hajléktalanokat ellátó szervezet pályázhat, amennyiben van gondozásukban olyan család, amelyik vállalja az aktív együttmûködést, és van szociális munkás vagy más önkéntes segítô, aki képes bármilyen problémájuk megoldásához segítséget nyújtani, útjukat követni. A 2007-ben indult program csak kis lépésekben képes csökkenteni a hajléktalanok számát. Sokan mondhatják, hogy a három egymást követô ciklusban kiválasztott ösz szesen 12 család nagyon kevés. Különösen, ha tudjuk, Budapesten évente nyolcszázezer fôvel nô a számuk. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy családokról, reményekkel teli emberekrôl, gyerekeikrôl van szó, akiknek sorsa valóban megfordulhat, és véglegesen kikerülhetnek mostani helyzetükbôl, ez sem kis dolog. A program kimunkálói, szervezôi hisznek abban, hogy egy-egy család kiemelkedése a környezetükben lévô sorstársaknak is adhat pozitív ösztönzést. Szerettem volna találkozni, beszélni olyan családokkal, akik már elindultak ezen az úton. A modellkísérlet azonban szigorúan védi személyiségi jogaikat, és biztosítani kívánja számukra, hogy elkerüljék a hajléktalanokat sújtó megbélyegzést, kirekesztést megtalált lakóhelyükön, munkahelyükön vagy éppen az iskolában. A szociális segítôk szerint nem a hajléktalan létet szégyellik. De érzik, hogy milyen törékeny, vékony jégen járnak, akik a biztonságos lét partjára igyekeznek. A családi környezet fontosságát érzékeli az a program is, amellyel az egyedül tengôdô hajléktalanokat szeretnék visszavezetni az ôket eltaszító családba, újra összekapcsolni az elszakadt rokoni kötelékeket. A program keretében tudatosan és lépésrôl lépésre készítik fel ezeket az embereket mentálisan, egészségileg, fizikai állapotukban, még megjelenésükben is az elsô találkozásra. A kezdeményezéstôl azt remélik, hogy néhányukat ismét befogadják, különösen, ha az alapítványtól a család is kap ehhez támogatást. A talpraállást segítô programok mellett sem nélkülözhetô az a segítség, amelyet az elefántok eladásával, árverésével a Kôbánya Segítôház átmeneti szálló felújítására, bôvítésére kívánnak fordítani. A száz szobor festését fiatal alkotó kollektívák vállalták. Az akcióhoz mûvészek, vállalkozók, közéleti személyiségek adták nevüket, arcukat, segítségüket. A hírveréshez csatlakozott a hajléktalanok saját zenekara, amikor a Liszt Ferenc téren adott koncertet. Ôk így is fordítanának sorsukon. ● 30 BUDAPEST 2009 október
