Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. Különszám: A „Városháza Fórum” tervpályázat eredménye - Buza Péter: Háromszáz év öröksége - Megfizetjük-e végra a hagyaték adóját?
Ha ezt a – mai utcanevekkel a Károly körút, Sütô, illetve Bárczy István, Városház és Gerlóczy utcák határolta – területet abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mondjuk a késô középkor óta milyen szándékok tapadtak hosszabb-rövidebb ideig egyes részeinek használatához, találunk itt ispotályt, azaz kórházat, templomot, aztán mecsetet, majd megint imaházat, temetôt, tébolydát, magánházakat, tûzoltóállomást, kaszárnyát, istállót, színházat, rossz hírû mulatót, üzleteket, áruházat, hivatalt – sôt hivatalokat – rendházat és piacot. Röviden: mindent, ami az embernek, ha itt él(t), egyáltalán eszébe juthat. Megtûzdelve késhegyre menô tulajdonjogi vitákkal s eljárásokkal, amelyek során a legritkább esetben jutott érvényre a köz érdeke, noha azok gyilkolták egymást – többnyire azért nem szó szerint – akik a közösséget, valami módon a közt magát képviselték ezekben a háborúskodásokban. Lássuk hát kicsit részletesebben, hol kezd most Budapest szívmûtétbe. Lássuk a hely szellemét. Mert van neki! (Melyiknek nincs? – kérdezi most talán az olvasó, és igaza van, de az ember mégsem mindig tanúja ilyen intenzív szellemjárásnak.) Árva kô sem maradt... A legrégebbi idôkben, amelyeket a város történetének jeles kutatói Romer Flóris tól Schoen Arnoldig és Rexa Dezsô ig – az elsô szakaszt illetôen ráadásul csak bizonytalan adatokkal – be tudnak mutatni, a mai Városház utcától a Károly körút nyugati térsoráig (azaz a félrondellával megerôsített keleti városfalig) egyetlen épületcsoport állt, de az már a 15. század elején. A johanniták konventje, Szent Miklósról elnevezett temploma és kórháza volt ez (a vallásos keretek között mûködô lovagrend a gyógyítást tekintette hivatásának). Megérkeznek aztán a törökök, s mint szokásuk – csak a fürdô a kivétel, ilyet bôven építenek –, használni kezdik mások házait, átformálva azokat saját képükre és hasonlatosságukra. A templomot például mecsetté alakítják, ez lesz a pesti fômecset. Rajz is maradt róla, nagy szerencsénkre. Merthogy egyébként mindazon épületekbôl, amelyekrôl eddig szó volt, Schoen szavaival „árva kôtöredék sem”. Ez persze nem egészen igaz, s sajátos módon ezt is A Budapesti Központi Városháza címû kismonográfia kitûnô szerzôjétôl tudjuk. A török után 1717-ben zárultak le a tárgyalások az itt emlegetett épületeket addig használó szervita renddel (így lett a templomból mecset, majd újra templom), akiknek a nehezen megszületô szerzôdés megengedte, hogy a bontás anyagát az istenházát övezô temetô kôkerítésével együtt felhasználhassák új templomukhoz. Az építôanyag nagy kincs. Az atyák tehát bizonnyal éltek a felkínált lehetôséggel, amikor a mai fôposta tömbje telkén s annak Szervita téri határán fölrakták rendházuk és templomuk falait. Lehet, amikor a 19. század utolsó harmadának hajnalán belefogtak a két utcára szolgáló postapalota építésébe, kellett volna régészfelügyelet is a földmunkáknál, hogy mégis elôkerüljön egy-két árva kô. De akkoriban még nem volt divatja a beruházásokat kísérô kutatásnak. A rend 1688-ban kapott uralkodói engedélyt a pesti megtelepedésre, 1732-ben szentelték fel új templomukat, addig a törökök lelakott házait használták, s mint utaltam rá, a fentebb leírt utcák határolta területen ez az együttes volt az egyetlen számottevô építmény. De a visszafogalást követôen egyszerû polgárok is építettek itt szerény, nyilván mûhelyekkel kiegészített, nagy udvaros házakat, a várostopográfia feltételezése szerint a városfal közelében, s ezen a traktuson belül a déli térfélen. Azaz valahol a T. Nagy Tamás sajtboltjával szembeni Ger lóczy utcai szakaszon nyíltak ezeknek a portáknak a kapui – ha ugyan voltak –, s innen kezdôdôen sorakoztak egymás mellett a városfal felé, a tömb déli oldalán. Hûss Lukács (szoba?)festô, Rieder András szobrász, Sighardt Ágoston, ugyancsak festô, akiknek a nevét Schoen jóvoltából ismerjük. Hûssrôl, aki magyar nemzetiségû (kevesen azok a török utáni évtizedben), meglepôen sokat tudunk. 1698-ban szer-3 BUDAPEST 2009 – különszám A pesti Invalidus-ház terve (Solomon Kleiner rajza Anton Erhard Martinelli terve alapján)
