Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Csordás Lajos: Kazinczyval kalandozunk 1828 és 2009 Pestjén
a Képíró utca ma is megvan a Belvárosban. Kazinczy még az akkor távolinak számító Terézvárosba is elkocsizik, hogy megnézze a templom Schöpfttôl való oltárképét, melyet szerencsére mi is láthatunk, ugyanott. „Négyszer festetém itt magamat” Egy-egy jó festményért hajlandó elmenni szinte bárhová: az Universitas épületébe (a mai ELTE jogi kar épülete helyén), ahol Krafft Péter bécsi festôtôl a Zrínyi vesztét és a Ferenc koronázását akarja látni (a koronázáson személyesen is részt vett a várbeli Magdolna templomban 1792-ben, s rossznak tartja a képet). Krafftnak Ferenc királyról készült festményét keresi a vármegye házában is. A Városháza utca (ex Gránátos) felé esô épületrészben, amely nem azonos a maival. Csak egy régi, egyemeletes ház, de a gyûlésterme: „szebb és nagyobb gyûlési palota a hazában nincs (...) galéria futja körül a négy falat. A szálát nagy festések ékesítik” – írja. Látni akarja a Rómában tanult Ferenczy István pásztorlányka szobrát is, a Gräphidiont, amely a Nemzeti Múzeumban van kiállítva – természetesen nem a ma is látható épületben, hanem egy régebbiben: a mai Nemzeti Múzeum telkén állt, 1760-ból való, barokk stílû érseki nyaralóban, amelynek harminc szobájában ôrizték egyebek mellett a már megalapított múzeum régiségtárát. Itt csodált meg késôbb Kazinczy egy kiállított múmiát is. Ennek a mára eltûnt épületnek a betemetett pincéit 2005-ben megtalálták a múzeumlépcsô elôtt és alatt. Kisfaludy Károllyal való összeölelkezése után három nappal Fáy András hívja ebédre a mai Váci és Irányi utca sarkán lévô házába. „De mely öröm vára itt reám? Itt lelém Fe renczyt, a szobrászt.” Késôbb meg is látogat ja budai mûhelyében, amely a Duna-parton állt, a mai Várbazár körül. Lakni viszont nem ott lakott a nagy hírû szobrász, hanem a várban, ahol „lakást neki gróf Sándor ada saját házánál”. Vagyis a Sándor-palotában, a mai köztársasági elnöki rezidencián. A szobrász néhány hónap múlva majd belekezd egy Kazinczy-mellszoborba: júniusban már a mintát készíti „sárban” , ahogy a költô feljegyzi. Több festmény is készül pesti ittléte alatt: „Én négyszer festetém itt magamat, s mind a négyszer Richter nevû festô által” Az addig nem nagyon ismert Richter Fülöp Antal t ô fedezte fel, amikor egy képét meglátta Müller képárusnál a Kis Híd utcában. Késôbb másokat is elvisz a hozzá: Fáyt, Ferenczyt. „Lakik az Ángoly Dámák mellett. Tudniillik ezeknek templomoknál egy keskeny sikátor megyen le a Duna felé, s a sikátor választja el a templomot és a Richter szállását, mely e magyarázatom szerint szegletház.” A le írás alapján ma is odatalálnánk a Váci utca és a Nyáry Pál utca sarkára. Kazinczy lelkesedik Szentpétery József Kígyó utcai ezüstmûves mûvészetéért is, aki „csaknem két lábnyi réztáblán veré ki a Nagy Sándor és Dárius csatázását”. A régi városházán Pesti idôzése alatt vendégségbôl vendégségbe jár, sokat Bártfayhoz, Fáyhoz, Jankovichhoz, de meglátogatja „pesti triászának” tagjait, Vitkovits ot és Horváth István t (a har madiknál, Szemerénél lakik), s Kisfaludy Károlyt is. Több alkalommal ebédre hivatalos az akadémiai elôkészítô bizottságot vezetô, s híres könyvtárral rendelkezô Teleki József hez a várba, máskor meg Prónay Sándor hoz, Vay Ábrahámhoz, Benyovszky Sámuel hez, Cziráky Antalhoz, s egyszer együtt ebédel Széchenyivel is a Casinóban. Kedvtelései közé tartozik híres prédikátorokat hallgatni a Kálvin téri templomban, s a ferencesek belvárosi templomában. Egy alkalommal fogatot akar vásárolni, és érdeklôdik „a Hatvani kapu jobb és bal felén lakó” sattlereknél. A kapu egyébként – a mai Astoria mellett – ekkor már nem áll. Jankovichcsal kilátogatnak a pesti lóversenyre is. Ezek a lófuttatások Széchenyi kezdeményezésére kezdôdtek, s ott zajlottak ekkoriban az Üllôi úttól nyugatra esô területen, valahol már a kispesti Határút közelében. Ellátogat a pesti botanikus kertbe (amely a mai Trefort-kert tulajdonképpen), s a kies Orczy-kertbe is. Átjár Budára a mai Deák Ferenc utca vonalában telepített hajóhídon, sôt látja a tûzijátékot, melyet évrôl évre május 15-én, Nepomuki Szent János napján rendeznek a híd tiszteletére. „Sütik a Nepomuk raketájit” . Ekkor még a távoli óbudai hajómalmokat is kivilágítják gyertyákkal. Itt, a hídon hajtanak át Kazinczyék akkor is, amikor az akadémia alapítására meghívott társaság, nagy éljenzésektôl kísérve József nádorhoz igyekszik bemutatkozásra a várpalotába. S mit lát még odaát, Budán? Például a Rudas fürdôt, melyben Fáyval fürdôznek. „Voltam a Szent Gellért hegyén is, s láttam a magyar ég egyik csillagát, Titel urat” –írja a gellérthegyi csillagdára és annak vezetôjére, Tittel Pál ra utalva. Ez az 1815-ben épült egyetemi obszervatórium ott állt a Citadella helyén az 1850-es évekig. És mielôtt elfelejtenénk, hogy miért is jött Pestre 1828-ban: részt vesz a Tudós Társaság alapítását elôkészítô üléseken is. „Elsô ülésünk kezdôdött március 15-dikén, s azon szálában, hol a pereket a királyi tábla szokta ítélet alá venni.” Ma már némi fejtörést okoz, hogy ez a bizonyos terem hol is lehetett, de aztán sikerül kideríteni: a városházán volt. A régi pesti városházán, amely ott állt a mai Március 15. téren, a mostani piarista épület (volt ELTE bölcsészkar) helyén. Az ülések áprilisban véget érnek, de Kazinczy nem tér még haza. Marad egészen júliusig. Részben egy itt zajló birtokpere miatt is. Szeptemberben újabb két hétre visszatér. Majd december közepén ismét a városba jön – még fél esztendôre. De ez az útja már nem került be az 1929-ben – a nyolcvan esztendeje – kiadott és az eggyel több mint száznyolcvan évvel korábbi élményekrôl mesélô Pestre címû kötetbe. ● 14 BUDAPEST 2009 október A vármegyeháza – és udvarai egyike 2009-ben
