Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Tomsics Emőke: Nyári Budapest
utasok elôtt. A nyári uborkaszezonban a lapok a fiumei cápa mellett a legtöbbet talán a dinnyehéjról cikkeztek, amit a kánikula biztos jelének tartottak, és ostorozták a pestieket amiatt, hogy a „gyalogjárót a szemetesláda alsóbbrendû leszármazottjának hiszik,” s e tekintetben a „legkifogástalanabb szalonfér fiak is úgy viselkednek, akár a kocsisok.” A fôváros útfelületeinek tisztántartását a kerületi elöljáróságoktól 1894-ben egy újonnan létrehozott, egységesen vezetett szervezet, a Köztisztasági Hivatal vette át. A millennium idején közel ötszáz utcaseprô napi tizenkét órában takarította a közterületeket, a századfordulótól kezdve pedig éjszaka elôbb lóvontatású, majd villamos seprô- és locsológépek is járták a várost. 1910 körül több mint száz locsolókocsi naponta hatszornyolszor öntözte végig az utakat. Locsolóemberek az Oktogonon Az utcaseprô vagy, ahogy a kortársak hívták, porkatona munkáját napközben a locsolóember egészítette ki. Ôt látjuk az Oktogonon készült képünkön. „Pesten nincs por, mert az utcákat nagyon bôven öntözik, úgy, hogy aki a kövezetre néz, mindig azt hiszi, hogy itt örökké esik az esô. A melegen ragyogó nap azonnal fölszárítja a nedvességet. A magyaroknak szinte mániája az öntözés. A hatóság emberei mindenütt jelen vannak csöveikkel, mögöttük a söprôk, akik a fákról lehullott száraz leveleket is felsöprik s oly lelkiismeretesen végzik munkájukat, hogy az ember a kövezetet látva, azt hiszi, oly korban él, amikor nincs már ló. Kettesével járnak egyik víznyílástól a másikhoz, mindegyiknek oly pontosan meg van szabva a teendôje, mint a tüzéreknek az ágyú mellett s igen ügyesen tudják irányozni a vízsugarat a népes utcákban is anélkül, hogy bajt okoznának.”– osztotta meg budapesti él ményeit honfitársaival 1903-ban az amerikai Scribner’s Magazine munkatársa. Az elégedetlenségüket azonnal humorba öntô pestiek persze egészen más képet festettek a „pesti utca uráról”: „a locsoló valóban akkor szeret a legjobban locsolni, mikor esik az esô. A porkatonával örökös harcban él, mert a locsolóember mindig sarat csinál a porkatonának, az pedig örökösen otthagyja a port a locsolóembernek”– foglalta össze a Budapest írásban és képben 1912-ben. A Budai Hírlap egyenesen vad néptörzsnek titulálta ôket, amelynek fô gyönyörûsége abban telik, hogy „a civilizáció oly szép termékeit, mint egy frissen vasalt tenisznadrág, tönkre nedvesítsen.” A vízsugarával a járókelôk közé célozgató locsolóember bizonyára sok kényelmetlenséget is okozott a fôvárosiaknak, de amellett, hogy kétségkívül enyhített a nyári napok forróságán, nagyon fontos köztisztasági feladatot látott el. A város Rákos felôl beözönlô hírhedt pora és a köpködés általánosan elterjedt rossz szokása számos fertôzés, különösen a morbus hungaricus, a tüdôbaj lehetôségét jelentette. Erre figyelmeztettek annak a kérdôívnek a válaszai is, amellyel az Idegenforgalmi Vállalat fordult 1906-ban a fôvárosban járt idegenekhez. Az eredményrôl beszámolt a város visszásságait folytonosan ostorozó Budai Hírlap. A bérkocsisok viselkedésével és az éjszakai közbiztonsággal szembeni kifogások mellett „súlyosabb volt az a panasz, mely a földre való köpködésrôl szól. Akár az utcát, kivált a közszolgák állóhelyét nézzük, akár a kávéházak és étkezôk nagy részét (még legalább öltözetre nézve úriabbaknak látszó férfiakat is), akárhányszor szemlátomást hektikusok teliköpködik a földet.” Locsolóembereink mögött az Oktogon négy, azonos mintára épült bérházának egyikét látjuk, mérték utáni szabó mûtermek és Altenburger János operaházi tag – ezen kí vül a Szent István és az Árpád Gimnáziumok megbecsült zenetanára – zeneiskolájának cégtábláival. Az Andrássy úti sarkot a Menton kávéház helyiségei foglalják el. Itt tartotta 1907 áprilisában elsô házi pingpong, más néven whiff-whaff versenyét a Magyar Testgyakorlók Köre. E sport nálunk ekkor kezdett egyre népszerûbbé, „kedves házi sporttá” válni, amit egyre gyakrabban játszottak biliárd- vagy ebédlôasztalon a nyaralás után újra induló zsúrszezonban. ● Ismeretlen fényképezô felvételei 9 BUDAPEST 2009 augusztus Locsolóemberek az Oktogonon, 1910 körül
