Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Nagy Béla: A pesti udvar
A többszintes ház udvara és annak használhatósága nagyban függ a sûrû beépítésû városszövet hiátusainak méreteitôl. A zárt belsô tér lehet egységes képet nyújtó elegáns építészeti alkotás, de akár több fázisban, toldalékokkal körülfogott terület is. Az átlagos méretû zárt változat többnyire burkolt, és legfeljebb egy-egy, többnyire gyomfa gazdagítja. Ahogy az egyre csökkenô méretû bérház-udvar elôször bevilágító udvarrá (Lichthof) szûkül, majd légudvar, végül legfeljebb szellôzésre alkalmas légakna (Luftschacht) lesz, a növekvô méretûbôl növényekkel díszített kert, majd értékes zöldfelületû tömbbelsô formálódik. A pesti bérház udvara a nagyvárosi beépítéssel egykorú. A 19. század polgárosodása, urbanizációs boomja szülte a kisebb lakások iránti igényt. A tömegesen beáramló népesség arányai új kihívással szembesítették a civitast: a lakásépítés üzletté vált. 1890-1900 között évente csaknem egy szentendrényi népességgel, átlagosan huszonkét és félezerrel lettek többen a budapestiek. „... Tódult a fôvárosba a tisztviselô, az értelmiségi, a vidékrôl beköltözô nemesember s a külföldrôl betelepült vállalkozó. A század második felében a háztulajdonnal nem rendelkezô kispolgárság, majd a gyárváros nagy tömegû munkássága is új lakásigény nyel jelentkezett...” – írja Hanák Péter a Polgári lakáskultúra a századfordulón címû könyvének ajánlójában. A város mûködési modelljét radikálisan megváltoztatta az új infrastruktúra, és a folyamatot a 20. század elején tovább gyorsította a motorizáció: a munkahely és a lakóhely egysége felborult. A bérház megjelenése e szétválás, a városias életmód kialakulásának következménye. Az értékes telkek minél hatékonyabb kihasználásának érdekében a lehetô legtömörebb beépítés volt a cél. Ennek egyik leghatékonyabb eszköze éppen az udvar volt. A lakható helyiségek kiterjedését az ablakok nyitására alkalmas épülethossz határozta meg. A hosszú homlokzaton több ablak nyitható, a több ablak mögött több szoba alakítható ki, és a több szoba értékesebb beépítést eredményez. Az utcai épületrész másodrendû része az udvarra tájolt helyiségcsoport lett. Még kevésbé értékes volt a csak az udvarra nézô lakás. Az értéket tovább árnyalta az udvar mérete, illetve az épület magassága, vagyis a légtérarányok, a ház belsô tere. Alapesetnek a teljes egészében épületrészek közé zárt udvart tekinthetjük, amely a leggyakrabban hat-tizenkét méter széles, és tizenkét-húsz méter mély. A telek mélységének növekedésével újabb udvart öveztek az onnan bevilágítható helyiségek. U alakú beépítés keletkezett, három oldalról kerítve a teret. Amikor az udvar bezáródott, kétudvaros beépítés alakult ki. A telket teljes egészében kitöltô zárt területre, térre szervezett épület logikája akkor sem változott meg, amikor keskenyebb telekre telepedett. Az L alakot formáló beépítés a telek mélyülésével a hátsó telekhatárra tapadva, C alakban növekedett. Azután megjelent a második udvar, késôbb a harmadik. Ez a fajta elrendezés zsúfolt és sötét. A keskeny és mély telkek jobb kihasználása érdekében ugyanakkor gyakran megjelenik a tömb felbontását és az értékesebb utcai homlokzathossz növelését szolgáló utca gondolata, mint például a mára értelmét vesztett Madách-sugárút, késôbb Madáchsétány esetében. Az utcai homlokzat hosszának növelésére más lehetôség is van, elsôként az U-alakú visszahúzás. A francia kastélyoktól elirigyelt díszudvar – a zárt udvar egyik oldalának megnyitásával létrehozott cour d’honneur – mintáját követve, gyakran csak az elsô emelettôl felfelé kialakított beugró eredményeként több szoba nyílhatott az utca felé. Spekulációs okból született építészeti megoldás ... A másik innovatív lépést Czigler Gyôzô – korának elismert építész-professzora – alkalmazta elôször Pesten a Gozsdu-udvar együttesében, melynek zseniális alapgondolata az volt, hogy a zárt udvarokra szervezett épületrészek helyett udvarok sorára nyíló, egyszerû és sarokszekció nélküli épületeket rendezett egymáshoz. Hosszabb homlokzat, nagyobb, tágasabb udvar, levegôsebb beépítés, csend és nyugalom még akkor is, ha a földszinti átjárót mindkét oldalán utcaszerû helyiségsor kísérte. A város kötelezô eleme Mindegyik karaktere más és más, keresve is szinte lehetetlen két egyformát találni, még akkor is, ha közel azonos korú és méretû épületek övezik a közel azonos méretûeket. S lényegében csak területének nagysága határolja be a használhatóságát. 3 BUDAPEST 2009 július A homlokzat hosszának növelése és a cour d’honneur a Köröndön Klösz György képén
