Budapest, 2009. (32. évfolyam)
6. szám június - Holló Szilvia Andrea: "Budapesten az életviszonyok tűrhetetlenek!"
A hatvanas évek Budapestjérôl szóló tanulmánykötet jelent meg a Napvilág Kiadónál, borítója a régi iskolai füzetek kékjét idézi. Egy történész konferencia tíz elôadását fûzte egybe a szerkesztô, Feitl István , a Politikatörténeti Intézet berkeiben mûködô Budapest-történeti Mûhely vezetôje. Az elôszó szerint a kötet nemcsak a hatvanas évekkel foglalkozik: a város históriájának 1956-tól 1972-ig terjedô idôszakát dolgozza fel. A szerzôk zömmel ifjú kutatók, nincs nosztalgiázás, a források levéltári dokumentumok. Az elsô két tanulmány politikai összegzés, az 1956-tól az általános rendezési terv megszületéséig tartó idôszak, illetve az 1960-as évek városigazgatásának története. A forradalom után a lakhatatlannak minôsített fôváros erélytelen vezetését lecserélték, és költségcsökkentés címén fontolóra vették az alig néhány éve Budapesthez csatolt peremkerületek leválasztását – csak Újpest, Palota, Kispest és Lôrinc kapott volna kegyelmet. Ekkortájt helyezték az Engels térre a buszpályaudvart, tovább nehezítve ezzel a Belváros közlekedését, ugyanakkor megmenekült a bontástól a romos Vigadó, a budai Vár, és szóba került a Nemzeti Színház felépítése a Vörösmarty téren. A hatvanas évekre óriási méreteket öltött a fôvárosba vándorlás, miközben a meglévô lakások zöme életveszélyes, nincs bevezetve a gáz és a víz, az utak rosszak, a tömegközlekedés elavult, a csatornák elöregedtek. Ezeket a problémákat járják körül a kötetben sorakozó tanulmányok. A lakáskérdés kapcsán olyan fogalmak bukkannak fel a múltból, mint ágy- és társbérlet, szanálás. Egy mai fiatalnak szinte elképzelhetetlen, hogy szülei még ingyen juthattak tanácsi lakáshoz. Az iparban viszont mintha megállt volna az idô: ha a hatvanas években egy gyár nem tudott terjeszkedni, megszüntette a kulturális-szociális blokkot. Hiába volt munkaerôhiány, a nagy állami cégek sok embert elbocsátottak. A környezetszennyezéstôl a selejtig, az ingázástól a munkásszállókig szóba kerül még számos téma. A munkások helyzetét egy nôk körében végzett, 1958-as vizsgálat elemzése ismerteti: gondokkal (sorban állás, drága élelmiszer), örömökkel (gépesített háztartás). Akkor, amikor egy hatvan éves ember már öregnek számított, a szociális gondoskodást nem tekintették kiemelt területnek, az egészségügyi (és gyerekek esetében az oktatási) osztály alá sorolták, és elônyben részesítették a természetbeni segélyt. (Egy belvárosi koldus egyébként két nap alatt megkereste a havonta adható pénzbeli szociális támogatás összegét.) A közlekedés most is hálás téma: képben (épül az új Erzsébet híd, a trolin kalauz ül) csakúgy, mint dokumentumokban. Megtudhatjuk, hogy a legfôbb cél a város szégyenfoltjának számító metrógödör eltüntetése volt! 1968-ban megalakult a BKV, a közlekedési fejlesztések 1970-ben kezdôdtek P+R koncepcióval (hiába, mindig kevés volt a belvárosi parkolóhely), és a Rákóczi úti villamos vitatott megszüntetésével. A következô néhány fejezetben mindenki talál ismerôs témát: legyen szó a hétköznapokról, a közoktatásról, a kulturális politikáról. A szódás lovától eljutunk a Coca Coláig, a szerzôk felidézik Cseh Ta mást és a klubmozgalmat, népszerû a magnó és a tévé, de sokan inkább hobbikertben töltik az idôt. Divat olvasni, a moziban Jókai fil mek mennek, és a Tizedes meg a többiek. A lebontott Nemzeti Szalon helyett megnyílik a Nemzeti Galéria. A színességre, politikamentességre, szórakoztatásra törekvés ellenzése 1971-ben ér véget, amikor Aczél György kijelenti: aki szeret táncolni, még kedvelheti a komolyzenét. A jegyzetek ma már megmosolyogtató híreket idéznek (sajnálatos, hogy a hivatalokban burjánzik a szakemberkultusz). A Nemzeti Múzeum fényképtárából és az MTI archívumából válogatott közel 200 illusztrációról és a fotókultúra fejlôdésérôl Kiscsatári Marianna képszerkesztô ad szakszerû át tekintést. Kár, hogy a fotók olykor kisebbek az ideálisnál, és a matt papíron nem élvezhetôek. ● Budapest az 1960-as években. Szerkesztette Feitl István. Budapest, Napvilág Kiadó. 2900 Ft „Budapesten az életviszonyok tûrhetetlenek!” Holló Szilvia Andrea 39 BUDAPEST 2009 június
