Budapest, 2009. (32. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: Újabb esély Góliátnak?
mük a fogyatékkal élô egyetemisták, fôiskolások felé fordult, akiknek a személyes segítségnyújtás adta meg az igazi esélyt tanulmányaik befejezéséhez. Azt látták, hogy a családok a hendikepes gyermekeket nem igazán ösztönzik a tanulásra. Elegendônek tartják, ha valami olyan készséget elsajátítanak, amivel egyszerûbb feladatokat elvégezhetnek. Az egyetemek, fôiskolák egy évtizede még egyáltalán nem tartották nyilván, hány segítségre szoruló diákjuk van. Problémájukat leginkább szociális kérdésnek tekintették. A kialakult szervezett és szakszerû segítô szolgálatnak is köszönhetô, hogy tíz év alatt majdnem a duplájára nôtt a számuk a felsôoktatási intézményekben. A személyi segítés, a tanuláshoz, a közlekedéshez és a gyakorlati foglalkozásokhoz nélkülözhetetlen fizikai és szellemi akadálymentesítés komoly felkészülést, szakértelmet kíván. Ezt biztosította a Student Szerviz csapata. Amikorra a rendszer kiépült, az egyesület újabb pályamódosítást hajtott végre. Egy pécsi felsôoktatási konferencián rendeztek elôször játékos akadályversenyt. Annak sikere adta az ötletet az Ability Parkhoz. Azóta a játékok, akadálypályák, foglalkozások egészen új rendszerét dolgozták ki. Az ötleteket legtöbbször maguktól a fogyatékkal élôktôl kapták. Ezek olyan különleges szellemi termékek, amelyeknek védettséget is szereztek, mert egyre nagyobb irántuk a nemzetközi érdeklôdés. Ami nem akadálya annak, hogy bárhol létesítsenek hasonló „játszóteret”, ezek leginkább a Csodák Palotájára emlékeztetnek. Édeklôdnek Pécsrôl, Kaposvárról, Gyuláról. Amíg Nagy Gézá val, az egyesület alapító elnökével beszélgetünk, nagy hangzavarral egy debreceni diákcsoport érkezik. Rövid tájékoztató után pillanatok alatt birtokba veszik valamennyi játékot. Az Ability park meglátogatása ma már természetes módon épül be a fôvárosi tanulmányi kirándulások programjába is. Gyakoriak a kirajzások. Rendszeresen ott vannak a Sziget fesztiválon, a Hídünnepen és más rendezvényeken. Sûrûn hívják ôket a nagyvállalatok csapatépítô foglalkozásaira, hogy ott is megismerjék, átéljék ennek a társadalmi csoportnak az élethelyzetét. A mûködés az évek folyamán profesz szionálissá vált. A körülmények kiválóak, ezt a bevételbôl, pályázati támogatásokból biztosítják. Az Ability Park nem lehet szegényes, igénytelen vagy korszerûtlen, mert akkor a hétköznapi életben is hivatkozási alapul szolgálna olcsó és igénytelen megoldásokhoz. Tessék megnézni, kipróbálni, és másként látják majd a világot, amelyben: együtt élünk! ● Mielôtt az épített örökségünk ellen jogszabály útján elkövetett legújabb merénylet tartalmát elemeznénk, ragoznunk kell egy kicsit a kérdéskör igazgatási, hatósági vonatkozását. Hogy láthatóvá, követhetôvé váljék, milyen a törvényi, jogi helyzete mindannak, amit ebbe a tevékenységi (vagy éppen nemtevékenységi) kör be sorolhatunk. Azóta, hogy – sok éve már – megszûnt az ÉVM, azaz az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, az építés mindig igencsak összetett ügye lényegében állami gazda nélkül maradt, illetve tárcák közötti vándorútra indult. Így aztán rendszerének – mert az volna, komplex rendszer! – együttes kezelése, ennek minden lehetôsége szétesett. Volt a földmûvelésügyi, aztán az önkormányzati, most éppen a gazdasági tárcánál, ahol folyamatosan szenvedi el a hibernáció sorvasztó következményét. Tetszhalott hosszú évek óta, olykor jól látni (például éppen a jogi szabályozásban), hogy tulajdonképpen nincs is tudatánál. Hát még öntudatánál! Közben, ami magukat az épületeket illeti, megépítésük, átépítésük, lebontásuk engedélyezése egyfelôl önkormányzati feladat és felelôsség. De az egyfelôli „kezelésbôl” sokszor hiányzik az a gondosság, amit megkívánna minden ilyen, olykor száz évig is Újabb esély Góliátnak? Buza Péter Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban 2007 decemberében – akkor, amikor még a mostani kormányfô volt a vezetôje, s az építés ügyei ehhez a tárcához tartoztak – született meg a tavaly szeptemberre tovább „finomított” rendelet. Elmondhatjuk: a legteljesebb mértékben vállalkozó- és beruházóbarát. Megalkotói csak azoknak az érdekeire gondoltak, akik az ezredforduló óta egyre gyorsuló ütemben építik szét a város(ok), az ország arcvonásait. Saját hasznukat keresve, saját gazdasági érvényesülésük oltárán áldozzák fel – megélhetési építészekkel szövetkezve – településeink, köztük (és ez nekünk különösen fáj) – Budapest épített örökségét. 12 BUDAPEST 2009 június
