Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Zeke Gyula: Instant
Pillanat, ennyit tesz magyarul a francia szó, mely a latin nyelvekbe és az angolszász nyelvek némelyikébe a klasszikus latinból vándorolt át különféle összetételekben, hasonló jelentésekkel. Korábbi kávés szövegeimben nem egyszer utaltam már rá, micsoda végzetes erôvel bír – épp mint a születendô lényeknél – az induló helyek életében a névadás. „Sikere” és a hely sikere között éppoly szoros a kapcsolat, mint félrecsúszása, jellegtelensége és az üzlet kudarca között. Nos, örömmel jelenthetem, hogy a Nagymezô utca 38. alatti (s az Ó utca 30-as és 28-as számú telkek épületeit is belakó) Café Instant esete a tulajdonosok keresztapai tehetségérôl tanúskodik. Hisz a ma Budapestjén mi volna biztosabb, mint a pillanat, s mi ingatagabb, mint egy 19. századi, belkerületi bérház jövôje. A logó képileg is a borulékonyság üzenetét hirdeti, fekete négyzetben fehéren virít középtájt az INSTANT felirat, a középsô három betû, miként a részegek a hidegben, összeölelkeznek. Az S fordított Z-vé feszül a szorongattatásban, felsô vonala a T tetejébe kapaszkodik, épp mint a nyomtatott kisbetûvé fokozott „a” felsô nyúlványa. A szó fehér hajó a sötétség vizén, kéménye, az ugyancsak fehér, kinagyított „i” betû ferdén hátrahajlik. Telitalálat. Sokat elmond a harmadik ezredelô Duna parti fôvárosáról, s szinte mindent a másfél évtizede zajló újabb kávés fellendülés különös, szívszorítón szép hajtásairól, az udvari kocsma-cafékról, melyek puszta létüket a kerületi önkormányzatok – Budapest dualizmus kori városmagját zöldmezôs beruházási területnek tekintô – ingatlanüzleteinek köszönhetik. Nem volt szükség különleges elôrelátásra annak idején a megállapításhoz: a kocsma-cafék száma és helyszínei folytonos mozgással jellemezhetôek, két egyforma évünk nem lesz velük a városban. Az elsô idôk nomád nyarai után a helyek többsége ráadásul téliesítette belsô tereit, így a sokarcú – s ebben a formában ismereteim szerint budapesti különlegességnek számító – kávés intézménytípus idényjellege szinte föl is számolódott. S ha soraikban a múlt esztendô nagy vesztesége kétségkívül a Kinizsi utcai Kultiplex volt (melynek megtartására e hasábokon is hiába próbáltuk rábírni a ferencvárosi önkormányzatot), nagy nyeresége ugyancsak kétségkívül a szeptember elején megnyílt Instant. A nyitóbulin mindjárt vagy ezer ember vett részt, Budapest lakosságának félezred része. A Györkefalvi Péter bérelte, s Rácz Tibor üzletvezetése alatt álló hely szinte egyik pillanatról a másikra vált alternatív kultuszhellyé, amely népszerûségben és látogatottságban így nyomban a Szimpla, a – most épp a negyedik támaszpontját kiépítô – West Balkán, a Dob utcába költözött Mumus, s az égbe törekvô Corvintetô mellé emelkedett. A Nagymezô utca idáig sem szenvedett hiányt a különféle kávés helyekben. Ha csak a páros oldal közeli szakaszait nézzük délkelet felôl, a Paulay Ede utca sarkán áll a nemrégiben kibôvített Két Szerecsen, az Andrássy út túloldalán az igényes és népszerû Mai Manó, a színházak szolgálatában a kissé piperkôc Komédiás, pár méterrel odébb a Semmelweis utcából két éve ide költözött, párizsias Eklektika, a közelmúlt elkocsmásodó presszóira emlékeztetô Sport, s végül a nemrégiben kávés arculatot öltô Portugál. Ebbe a sorba, a két utóbbi közé települt az Instant, amelynek utcafrontja szinte semmit nem árul el a belsô terek tágasságából, s még annál is kevesebbet a hely jellegérôl. Az utca azon a szakaszon összeszûkül, nem pesti Broadway már, s ha a gondjaiba merült halandó a páros oldalon halad, esetleg észre sem veszi – hisz ha fölnéz is (nem néz), a logó nem tájékoztatja róla –, hogy kávés hely mellett megy el. Vagy ha mégis, kicsiny, presszószerû kávézót lát csupán, s mellette egy nyitott kapualjat, amely mélyen rejti belvilágát. Hogy a kávézó és a kapualj egymás mellettisége közösséget takar, nem látszik nyomban, s a kapualj vendéglátó szándéka is csak onnét sejthetô, hogy a boltíves mennyezetrôl tavaszi fuvalomban ingó pincérmadár, testes pingvin lóg alá. Ha nyitva a kávézó ajtaja, az átlagos indulattal és vágyakkal telt sietôt föltétlenül betéríti a kávéillat, melyet a forró Danesi áraszt. A közvetlenkedô udvarlásra és válóperes ügyvédi papírok aláírására egyaránt alkalmas, aléltan elnyúló tér ugyanoda vezet, ahová a kapualj, a 38-as számú ház belsô udvarára. Álltam ott télen, mostanában nappal, és álltam ott este is. Télen örültem a ponyvának, mely a belsô udvart fedte a hideg elôl, most meg igen boldoggá tett, hogy fölcsavarták, s láthattam az eget. Hogy milyen szép és végtelen – észrevették-e már? – az is csak így látszik igazán, ha afféle keretben, az udvar semmibe nyíló térablakából nézzük. Felhôket láttam és csillagokat, melyeket megvilágított a hold, a tar tükör. Függôfolyosók s vaskos vadszôlôköpeny szegélyezték a tekintetemet. Íme ezt is adja Instant szöveg: Zeke Gyula, fotó: Sebestyén László 12 BUDAPEST 2009 május ÖRÖKKÁVÉ
