Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Horváth Júlia Borbála: 5K! Ötödik Köztársaságot!
A negyedik köztársaság népe lazán várakozott Földjén, ezúttal a Nyugati pályaudvar 10-13 vágányainak tövében. Nehezen hallották egymást, mert egyik fülüket headset-tel, a másikat mp3-hallgatóval (haladóknál 2 in 1) dugaszolták be, hogy egyetlen fogadatlan hívásuk se legyen, és az eseményeket is követni tudják. Ráadásul minduntalan megzavarták ôket harmadikköztársaságbeli néptársaik, akikre érthetetlen okból kifolyólag éppen most jött rá az utazhatnék. De nem volt nagy a baj, mert jó bulihoz Közönség is szükséges, hadd bámuljanak csak. Az aznapi közösségerôsítô feladat részleteit korábban a 4K! alapvetô szervezô-intézô-szórakozó-egyéb fórumán, az interneten dobolták ki. A szerint a Hang elmondta (mp3-ban letöltendô, az eseményre magukkal viendô file-ban), hogy mikor és hol gyülekezzenek, és elsô dudaszóra majd élesítsék be lejátszóikat, másodikra pedig indítsák el ôket, és fülhallgatón át online kövessék az utasításokat. Bármik is legyenek azok. Persze a Hangban minden körülmények között meg lehet bízni, mert semmi olyasmit nem vár el, ami illetlen vagy törvénybe ütközô. És valóban. Bár a második dudaszó a váci személy beérkezését jelezte, a harmadikra minden nagyon rendben volt. Elsô feladatként a saját lakhely felé kellett mutatni, majd a Bazilika, végül pedig a Kormányzati negyed irányába. Utóbbi kissé tétovára sikeredett, de a Nép segítette egymást; a Tájékozottabbak súgtak a Tájékozatlanabbaknak, hogy hol volna láthatni, ha megépül. A következô feladat szerint mindenki fogott magának egy embert, és keringôre hívta. A Közönségnek végre mosoly csitította gyanakvó természetét, és pillanatra szívesen lett volna Néppé, de sajnos a vasúti menetrend nem tette lehetôvé, mert a vonat nem vár. A hard rockra járt virtusvitustánc viszont teljesítette küldetését: az oly nehezen begyûjtött szimpatizánsok hanyatt-homlok elmenekültek. A következô vezényszó a vonulás megkezdését jelezte. A Körúton végighömpölygô Nép integetve üdvözölte az elavult köztársaságiakat, és újbelépés reményében lepacsizott minden szembejövôvel. Új szelek fújtak a tavaszi novemberben, kétségtelen. A parkolóban szerencsétlenkedô autósok utat engedtek az üde ifjaknak, a buszok üdvözlésképpen kigyújtották fényszóróikat, az idôsek türelemmel kivárták a lelkes tömeg áthaladását, kismamák magyarázták újszülötteiknek, hogy ez már az ô világuk, lesz, és mintha a korai csillagok is cinkosabban kacsintottak volna a szmoggal terhelt égbolt ernyôje alá, mint eddig bármikor. A Nép a Hang utasításainak megfelelôen adott pilla-5K! Ötödik Köztársaságot! szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Szôcs Tekla 10 BUDAPEST 2009 május Tavaly, ôsszel figyelt fel a szerkesztô a köztársaságiakra. Biztosan elôbb is megeshetett volna az eset, de hát a szerkesztô a Gutenberg Galaxis életfogytiglani foglya. Annyi köze van az interneten terjedô eszmékhez, mint Johannak (lehetett volna) a rádióhoz. Mindegy is, megtalálta a témát. S szólt legott a riport mûfajban felette fogékony Juliborinak, ugyan találkozzon már ezekkel a társadalommal kísérletezô csajokkal és krapekokkal (lám, ezek is míly avíttas megjelölései az ifjú nembelieknek, hiába, a szerkesztô reménytelenül régimódi). Találkozzon, s készüljön aztán egy anyag. De mire sikerült neki – ezek az internetes riasztáson alapuló programok meg a meghirdetôik a legkevésbé sem törôdnek azzal, hogy egy folyóirat nem éppen expressz lapmûfaj –, már a decemberi számot szerkesztette a szerkesztô. A karácsonyit. Beleférhetett volna persze, a téma barátságos, fényes és meleg, már-már ünnepi. Csakhogy megteltek az oldalak gondosan ekkorra tervezett anyagokkal. Mikor aztán eljött a január, a szöveg, a fotók persze még mindig a nyár végét, az ôszt mutatták. Téli jelenetként aligha lettek volna az e téren is konzervatív ízlés szerint oldalainkra beszerkeszthetôk. A szerzô beletörôdött. Hogy majd akkor jelenik meg az írása, amikor megint következik egy, a képeken és szövegben megörökített eseményhez hasonló köztársasági akció. És akkor csalunk egy kicsit. Eljött a tavasz, közeledik a nyár. És bár most közel-éppen (május elsején) újra akciózott Pesten és Budán az elrugaszkodott ifjak társasága, abban a mûfajban, amiben tavaly forgolódtak a West Endnél, az istennek se akarnak. Ha meg akarnak, az istennek se árulják el, hogy mikor. Méltánytalanság volna ilyen bizonytalan jövôre várva naftalinban hagyni tovább még a remek írást és az ügyes képeket. Gondolta a szerkesztô. És a még rosszabb helyett elvállalja most nyilvánosan is: elütemezte bizony a dolgot. Tervezett csalásának önleleplezése a mentsége. De reméli: a köztársaságiak most is olyanok, mint voltak szûk egy éve. S olvassa, s látja, hogy a riport friss. Hogy nem száradt ránk, eleven üzenet arról, ami – sokszorosan többek között – Budapesten manapság történik. A jelenidôk felcserélhetôek.