Budapest, 2009. (32. évfolyam)
4. szám április - Zeke Gyula: Alapító főszerkesztőnk új kötetéről...
Folyóiratunk, a BUDAPEST 1945 októbere és 1947 vége közt létezett elsô folyamának fôszerkesztôjérôl, Lestyán Sándor ról mindidáig magam sem tudtam többet, mint azok a kevesek, akik egyáltalán tudtak, tudnak róla valamit. A hazai vendéglátás történetének, s mindenekelôtt a kávéházi kultúra múltjának híveként jóideje olvasom az Utazás a fehér asztal körül (1955!) címû alapkönyvét. A munka megjelenésének éve mindig kíváncsivá tett, hogyan s miképp épp akkor, abban a nem tipikusan vendéglátó évben, ennek majd utána kell mennem, adtam ki magamnak a feladatot, s toltam is mindig jobb idôkre ... (Buza Péter jelen kötethez írt bevezetôjét olvasva már van némi elképzelésem.) Forgattam azután Pest-budai regélôjét (1940), tudtam a Táncsics ról és a József nádorról szóló kötetérôl, s persze kávé házi okból régtôl becsben tartottam 1848 március 15. A Pilvax forradalma címû vékony munkáját (1948), amelyet ma is a legjobb szívvel ajánlhatok mindkét tárgyban az iskolás korosztályoknak, s mindenekelôtt a Pesti Kávéház címû füzetét, amely 1945 november 17-én a Magyar Rádióban hangzott el elôször, s amelyet utóbb a Budapesti Kávésok Ipartestülete adott ki 1946-ban, ötszáz példányban. (Magam az egykori birtokos, Gebauer Béla – a Gellért kávéház utolsó kávésa – jóvoltából a 438. számú példány boldog tulajdonosa vagyok.) Három évtizede tisztelem végül személyében a „legszebb magyar folyóirat” (Magyar Irodalmi Lexikon, 1965.), a BUDAPEST említett évfolyamainak (Némethy Károly mellett a másik) alapító fôszerkesztôjét. Ennyi, s nem több. A Nagy Budapest Törzsasztal tagjaként persze tudtam Az ismeretlen LESTYÁN címen készülô kötetrôl, mégis igazi meglepetésként ért, amikor a kezembe került. Az addig nagyjából ismertnek hitt mûvelôdés- és várostörténész Lestyán Sándor valóságos és szellemi alakjának ugyanis legalább négy további oldalára vetült fény: mit sem tudtam róla, hogy termékeny ponyvaregényíró, ifjúsági, úttörô és természetkedvelô könyvek szerzôje, valamint alapos takarékpénztártörténész is volt. (Az OSzK katalógusában fellelhetô önálló köteteinek száma negyvenhét!) S hiába olvastam a BUDAPEST régi példányaiban hébe-korba egy-egy cikkét, a hírlapíró énje is a kötet által vált megfoghatóbbá a számomra. A BUDAPEST könyvek harmadik darabjaként napvilágot látott munka, a szerzô Táncsics-monográfiájának címére utaló Az ismeretlen LESTYÁN – Buza Péter hírgazdag, az eddig senki által nem kutatott életút alaptényeit felfedô, fô fordulatait meggyôzôen értelmezô (s tegyük hozzá: mértéktartó) bevezetôje után – az 1956 november 11-én elhunyt láncdohányos bohém tizenöt hírlapi cikkét, az említett Pesti kávéház címû írását, valamint egy színpadi jelenetét tartalmazza. Ízelítô ez csupán Lestyán Sándor minden bizonnyal terjedelmes hírlapírói életmûvébôl, amelyrôl teljes áttekintést – a polgári korban szokványosnak számító névtelen publikációk sokasága miatt – sosem remélhetünk, élete haladtával ô maga sem lett volna képes szolgálni ilyennel. A kötet ráadásul az elmosódott összképet legalább nyomokban felrajzoló válogatásnak sem tekinthetô, hisz a második világháború elôtti közel három évtizedes pályaszakaszt az említett okból mindössze négy írás képviseli benne, a szövegek java része a BUDAPEST 1945 és 1947 közti számaiból való. Mégis fontos és jellemzô ez az arc, a zsidótörvények által kenyerétôl megfosztott, a vészkorszakban puszta létében fenyegetett, régi pesti életének törmelékei felett is lebírhatatlanul boldog ember nyilvános kísérlete élete városának szellemi újjáépítésére, terének és társadalmának újbóli lakhatóvá tételére. Nem rajta múlt, hogy a BUDAPEST szerkesztôjeként és hasábjain csak 1947 végéig törekedhetett erre. Jól írt, alázattal dolgozott, és igen sokat tudott a városról. Valahogyan továbbra is, az ötvenes években is a régi módon szerette és élte, az Astoria szálló lakójaként (!) a halála napjáig. Nem jó kedvvel ejtek szót végül a kötet hiányosságairól. Nem látom okát, miért ne lehetett volna önálló belsô címlappal ellátni Buza Péter bevezetô szövegét és Lestyán Sándor írásait, amelyek ilymódon a könyv terében világosan elválhattak volna egymástól, s végképp nem értem, miért nem érdemelt meg a kötet egy tartalomjegyzéket. Fodor Béla jegyzetei bizonnyal jó szolgálatot tesznek majd, az illusztrációkból és fôként a fotókból azonban több is elkelt volna. A jelen és a jövendô olvasói bizonnyal értékelnék azután, ha legalább a belsô címoldalon láthatnák, hogy a BUDAPEST könyveknek immár a harmadik kötetét tarják a kezükben. Buza Péter életút-tanulmányát a Budapesti Állami Közjegyzôk Irodája 1957-es végzésével zárja. Az eljáró személy 4.784 forintra értékelte Lestyán megmaradt ruhanemûit. Ezután furcsa tétel következik, amelynek értelmezéséhez szegényesnek bizonyult a történeti tudásom: „Örökhagyót irodalmi mûvei után megilletô szerzôi jog és jogdíj eszmei értéke ... 1 Ft.” Egy bizonyos: Lestyán mai szemmel nehezen elfogadható politikai és szellemi kompromisszumait látva is mélységes szégyent érzek, amelyet csak némiképp enyhíthet az olvasó élménye, ez a zakózsebbe kívánkozó kötet. ● (Az ismeretlen LESTYÁN. A bevezetôt írta, a szövegeket válogatta Buza Péter. A jegyzeteket készítette, a Lestyán-szövegeket kísérô illusztrációkat válogatta Fodor Béla. Budapest, 2009, Budapesti Városvédô Egyesület – Summa Artium Alapítvány, 221 o. BUDAPEST könyvek – Sorozatszerkesztô Saly Noémi.) 39 BUDAPEST 2009 április Alapító fôszerkesztônk új kötetérôl... Zeke Gyula
