Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. szám január - Köves Gábor: Stencil: járdán, falakon
Lényeg a sablon. Kartonpapírból otthon kivágod, magaddal viszed, és felfújod valahova: olcsó, gyors technika. Mint médium, erôsen politikus. Míg a graffiti többnyire annyiban politikai, amennyiben a fiatalok elégedetlensége nyilvánul meg abban, hogy a köztérben fújnak le, dekorálnak – vagy, ahogy sokan a szemükre vetik: rondítanak össze – felületeket, addig a stencilnél szinte mindig egyértelmû a politikai üzenet is. Nem pártpolitikáról van szó persze, kizárt, hogy ezek az emberek a pártokkal bármit is kezdjenek. Sokkal inkább valamiféle hátrányt próbálnak leküzdeni: ha nem tudunk bekerülni a hagyományos médiába (tévébe, rádióba, internetre), akkor megpróbálunk abba a köztérbe, ahol állandóan együtt vagyunk. Ez pedig az utca. Szélsôséges népnevelôk. Azt mondják, hogy meg kell változtatni a világot. És ezért ôk, még ha sajátos mûfajban is, de tesznek lépéseket. Budapesten általában filozófusokat és írókat szoktak stencillel felrakni. József Attila fejbôl például rengeteg van a városban. Ezt egy politikai aktivista mozgalom fújja, és mindig a rajz szájába adnak valamit. Például azt, hogy olvasni jó, vagy olyasmit, hogy a múzeum jobb, mint a tévé. Tömegesen jelennek meg mostanában a kirekesztés-ellenes matricák is. Egészen konkrét, már-már használati utasítás-szerû információval is szolgálhat a stencil. Ilyen például az az „Öntözd!” felirat, amely az Astoria egyik aktivisták által ültetett fája mellett olvasható a járdára festve. Nagyon fontos vonása a mûfajnak, hogy a legtöbb esetben valamilyen hasznos információt hordoz, vagy olyan jelenségrôl tudósít, amirôl a hivatalos hírekben nem esik szó. Létezik például egy mozgalom, a Yellow Arrow; ez egy nemzetközi rendszer, amelynek a weboldaláról egyedi számozású sárga nyilakat lehet letölteni. „Ha valami érdekeset találsz a városban, például egy jó kocsmát, akkor felragasztod oda a nyiladat, az utánad jövôk pedig a száma alapján be tudják azonosítani, hogy mi a hely személyes vonatkozása. Ezáltal ez része lesz egy globális, de személyes élményeken alapuló térképrendszernek. A stencilnek viszonylag kevés az esztétikai értéke, itt inkább az információn van a hangsúly.” Városkép? A stencilezô általában nagyon is kritikus a hagyományos reklámformákkal szemben. Azt gondolja, hogy az a reklámrendszer, amelyben élünk, túlságosan is sok. Csak ôszinte, egyedi információkra kellene szorítkozni. Ezeket helyezi el a köztérben, ami a számára elérhetô. Azaz közvetlenül az utcai felületekre. A stencilezôk és graffiti-mûvészek úgy értékelik, hogy ôk hagyományos dekorációt készítenek, amely örvendetesen kiválik a mindany nyiunkat körülvevô, minôségileg gyakran megkérdôjelezhetô dekorációs tömegbôl, a reklámfelületek összképébôl. Ami a városképet illeti, ha szép, a legritkább esetben szokták befújni; hangsúlyt inkább valamely komplett városrész kap, és nem egy-egy egyedülálló épület. Ott van például Hollandia, ahol Stencil: járdán, falakon Rongálók, gazemberek! – kiabálja tisztításra készen az egyik oldal. Mûvészek, aktivisták, a városkép ormótlanságainak helyrebillentôi! – kiáltja fényképezésre és mûértésre készen a másik. Igyekeztünk megérteni egy tudományosnak aligha mondható séta keretében, hogy mit üzennek a belvárost (elsôsorban az Astoria, Dob utca, Kazinczy utca, Király utca Bermuda-sokszögét) színesítô stencilek, graffitik. A megfejtésben a mûfaj szakértôje, Fuchs Péter médiakutató volt a segítségünkre. 20 BUDAPEST 2009 január A „Gonosz bohóc” Öntözd! – Népnevelô felhívás az Astoria aszfaltján Lazy Ape Club – Stark Attila majmai a Kazinczy és Király utca sarkán
