Budapest, 2009. (32. évfolyam)
3. szám március - Zeke Gyula: iF
innen is, láthatják, némi figyelmet igényel a nézôjétôl. (Bája új arcát mutatja a cégkártyán, s ez már Nemes Péter szobrász ötlete volt: az elfordított betûalakzat a Ráday utca és az Erkel utca keresztezôdésévé, térképpé válik, amelyen az i arányosan eltolt bordó pontja jelöli a kávézó helyét.) Nos az iF , ez a viszonylag kicsiny kávézó, a maga galériástól tán negyven négyzetméternyi vendégterével nem egyszerûen arra törekszik, hogy itassa és etesse vendégeit, ami nem jelenti azt, hogy a lélek edényét ne próbálná étellel és itallal is megtölteni. Minderrôl két mesterszakács gondoskodik, Kassai József volt nehézsúlyú boxoló és Sajó Attila könnyûsúlyú súlyemelô, akik a fôzésben elengedhetetlen arányérzékkel mindenképp rendelkeznek, utóbbi ugyanis hozzávetôleg négyszer férne el az elôbbiben. Az étlap egyszerre szerbes, franciás és olaszos, nem túl magas tételszámú, de becses egyedi ételeket tartalmaz. Ezt színesítik a különféle állat- és ételféléknek szentelt hetek, nyúlhét, szarvashét, szarvasgombahét volt csak a közelmúltban. Neves pincészetek nemes borai társulnak mindehhez, Vergnano a kávé, és a sonka-gombás-hagymás rántottám legutóbb is a kívánalmaim szerint való volt. Az árak a kitûnô minôség ellenére nem magasak, valahol a középáras sáv alján mozognak, s némely esetben még azt sem érik el. Ám ismétlem, a hely nem ettôl érdemes arra, hogy e hasábokon is bemutassuk. Számos kávéházunk, kávézónk van már, amelyek szellemi tanyák is, kissé színházak, gyakorta galériák, koncerteknek, különféle bemutatóknak és beszélgetéseknek adnak helyet. Az iF azonban a melegkonyhai szolgáltatás ellenére is kiemelkedik közülük. A jobbára kávézónyi térben megvalósuló café-restaurant funkció amazoknál mindig a hely fô arculata, itt azonban szinte fordítva, a kávézó magas szakmai színvonala mellett is szinte kerete, edénye csupán a sokarcú kulturális tevékenységnek. Tárlatok és koncertek, mindenekelôtt koncertek töltik be rendre színekkel és hangokkal a teret. Az iF csak 2007 júniusa óta áll nyitva – elôtte hegymászó szakbolt volt ott –, ám máris eseménydús idôt tudhat maga mögött. Csak a múlt évben közel másfélszáz különféle koncertnek és tizennégy tárlatnak adott helyet, s csak az idei február koncertestéinek száma tizennyolc volt. Említett honlapján amúgy a nyitás óta rendezett programok többségének leírása fellelhetô. Mikor e sorokat írom, Fénymúlt (neonok, hûlt helyek) címmel még Nyíri Zsolt képei simulnak a falakon. Megtekintésüket a honlapon utólag is ajánlhatom a Budapest olvasóinak. Láthatják, miként mállnak le a város falairól a szocialista neonkorszak maradék feliratai, fényalakzatai. Szót érdemel az iF térképzése is. Galériát kevesen tudnak építeni. Megnövelni a vendégteret, s eközben megôrizni a századfordulós épületek – az utcaszinten általában az emeletekénél is nagyobb – belmagasságát, két olyan belsôépítészeti feladat, amelyek egyidejû teljesítése csak ritkán sikerül. Az iF építésze, Jancsó Miklós jól oldotta meg ezt. A galéria tértöréses beépítésével és az egymás fölötti térrészek aranymetszés-aránya révén nem csupán megôrizte az eredeti tér tágasságát, de azt is lehetôvé tette, hogy az érintetlenül hagyott falszakaszon egy vetítôvászon is helyet kapjon, melynek segítségével a galéria vendégei nemcsak hallhatják, de nézhetik is a koncertet. Az iF belsôépítésze Csenge ry Zsolt volt. Színei és formái melankolikus derût lehelnek, még a pamlag éretlen zöldje sem zavar, s a pianínó oltárszerûen áll a falnál. Teljes szépségében látni hagyta azután az utcai front három fenséges, négyzet metszetû mészkôoszlopát is. (Hány ilyet rejtenek még Budapesten a szocialista Patyomkin-falak!) A pinceszinten saját pulttal bíró kocsmaklub nyújt helyet a késôi hangoknak, melyek esti bokrosodása zavarni szokta az efféle helyek fölött lakókat, pereskedéseik anyaga kiváló forrás lesz majd a jövendô korok kávéháztörténészei számára. Maradjon feladat és meglepetés az olvasó számára is: tekintse meg a honlapon a világító asztal meséjét. Megtudhatja belôle, miként vezetett Erdôs Pál matematiku sunk harmincas évekbeli zseniális sejtésének – ha egy négyzetet kisebb négyzetekre bontunk, biztosan lesz a négyzetek között két egymással egybevágó – nem kevésbé zseniális cáfolata a „Nyugati Civilizáció” fennmaradásához. A megoldás az egyik galéria-asztalon látható is, akinek még jelentenek valamit a fönti szavak, üldögéljen mellette egy presszókávényi idôt. Ha így tesz, talán Budapest is fennmarad egy darabig még. ● 23 BUDAPEST 2009 március
